2012. szeptember 9., vasárnap
Holnap utazás...
... és én se nem izgulok, se nem vagyok ideges. Nem tudom, hogy ez jó, vagy rossz. Már nagyjából kikészítettem, hogy mit viszek, de még nem kezdtem el bepakolni. Holnap délután fél 6 körül indul a gép, még van időm. Igazából úgy érzem, hogy India után ez sima ügy lesz, arra rengeteget készültem, hónapokig, egy héttel indulás előtt már be voltam pakolva, és most kicsit lekiismeret-furdalásom is van, hogy Angliával viszont nem igazán foglalkozom. Talán az is az ok, hogy azért India jóval messzebb volt, Angliából sokkal könnyebb hazajönni is, meg intézni a dolgokat, szabadabban és kényelmesebben tudok mozogni, és nem vagyok annyira kiszolgáltatva. Ha valamit elfelejtek, majd anyu utánam küldi postán, és azért azt is nagyjából tudom, hogy mi az, amit mindenképp vinnem kell, de mi az, amit érdemesebb mondjuk ott megvenni. India esetében semmiben nem lehettem biztos. A hangulatom meg az érzelmi hozzáállásom egyébként nagyon változó, de leginkább a semleges és a negatív zóna között mozog. Utáltam, hogy el kell mennem, amikor egy hete elköszöntem aputól, amikor tegnap elköszöntem a kistesóimtól, a mamától, Ilditől, amikor csütörtökön utoljára voltam salsa órán, és most sem rajongok a dologért, bármelyik pillanatban el tudnám sírni magam. Ugyanakkor viszont tudom, hogy nagyon jól fogom érezni magam, élvezni fogom a dolgot, a fizetés is jó, és élettapasztalat és nyelvtudás szempontjából is mindenképp hasznos, tehát ha az eszemmel gondolkozom, akkor abszolút pozitív a mérleg. Lehet, hogy csak az a bajom, hogy fáradt vagyok. Alig 2 hete jöttem haza Indiából, és rövid idő alatt nagyon sokmindent kellett (volna) elintéznem. Úgy terveztem, hogy első héten kipihenem Indiát, második héten rápihenek Angliára, mielőtt belevetem magam a munkába. Csak azzal nem számoltam, hogy be kell iratkoznom az egyetemre, el kell intéznem a halasztást, találkoznom kell legalább a legjobb barátaimmal, együtt kell lennem a családommal is, meg ilyenek, hiszen legközelebb karácsonykor jövök haza. Közben Bence helyett be kellett mennem az egyetemi fejtágításra, mert ő beteg lett, el kellett mennem Hepatitisz A ismétlő oltást beadatni, mert így a következő 15 évben is védett vagyok, és még sorolhatnám, szóval pihenés helyett rohangáltam, mint egy hülye. :-D De sebaj, első héten lesz segítségem a nagymama személyében, úgyhogy nem aggódom. A repüléstől nem félek, abban már van rutinom, tehát tulajdonképpen semmi gáz nincs, csak most éppen nem akarok menni. Remélem, holnapra kialszom ezt a hülye hangulatot...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése