Szerdán megkérdeztem Keremtől, hogy nem tudja-e, hol tudok webkamerát venni, erre benyúlt ez egyik fiókba, és elővett egyet, amit régen ő használt. Nagyon megörültem, mert pici volt, és rá lehetett csiptetni a laptopra, és így ingyen meg is úsztam. Igenám, de mikor megkértem, hogy üzemelje be nekem, kiderült, hogy annyira lejárt modell, hogy nem csak, hogy nem gyártanak már ilyet, de Windows 7-re egyáltalán nem létezik hozzá program, amivel használni lehetne. Szegény Kerem kb két órán keresztül ült a gépem előtt, és megpróbált valamit összehozni, hogy tudjam használni, de nem sikerült. Így mégiscsak vennem kell egyet.
Csütörtökön délután 6-tól Tariknak karate edzése volt, úgy volt, hogy Kerem elviszi, úgyis itthon van. Csütörtök reggel Kerem közölte, miután elvittem a kicsiket suliba, hogy ja, Lara pedig velem megy úszni délután, úgyhogy siessek velük haza. Abban a pillanatban áldottam az eszem, hogy elraktam otthon a fürdőruhám, bár úgy gondoltam, nem lesz rá szükségem Angliában. Hát de. Persze délelőtt gyorsan uszodaképessé kellett alkotnom magam, ezt nem részletezném. Mikor elmentem értük a suliba délután, Tarik elkezdett nyávogni, hogy de ő nem akar úszni menni. Mondtam, hogy neki nem is kell, csak mi megyünk Larával, neki karatéja van. Mikor hazaértünk, Kerem mondta, hogy akkor szedjük össze a cuccokat (Tarik is), mert már csak karate után jövünk haza. Na itt kezdődött a visítás meg a hiszti Tarik részéről. Hogy ő nem akar sehova se menni, itthon akar pihenni, miért kell neki is uszodába menni, miért nem maradhat itthon, és különben is mindig az van, amit Lara akar (megjegyzem ez egyáltalán nem igaz), és a többi. Komolyan mondom, röhejes volt. Közölte, hogy ő ugyan nem mozdul, ő nem akar beülni a kocsiba, és nem akar egy órát várni a karatéig. Kerem próbálta neki elmagyarázni, hogy nincs más megoldás, mert ha minket elvisznek és után hazajönnek, akkor pont annyi idejük lesz, hogy rögtön el is induljanak vissza a karatéra, nincs értelme. De hiába magyarázott. Kíváncsi voltam, mi lesz ebből az egészből, vártam a végkifejletet. Végül Kerem, mikor látta, hogy nem tudnak dűlőre jutni, közölte, hogy oké, senki nem megy ma uszodába, de akkor visszaküldi a boltba Tarik X-boxát meg Play Stationjét az összes játékkal együtt. Na erre még nagyobb visítás meg ordítozás meg hiszti, és most már Lara is rákezdett, mert nem mehet usziba, és mindig az van, amit Tarik akar. Én legszívesebben azt mondtam volna, hogy verekedjék le egymást közt, én addig felmegyek a szobámba, nem vagyok kíváncsi a hisztire, de maradnom kellett, hátha mégis megyünk. Végül Tarik kénytelen-kelletlen összeszedte a karate cuccát, és elindultunk. Kerem útközben próbálta kiengesztelni, hogy majd elmennek spagettit enni vagy fagyizni, de persze Tariknak semmi nem volt jó. Kiraktak minket Folkestoneban az uszinál. Bementünk, Lara úszkált, meg ugrált, én meg bent voltam ugyan a vízben, de csak néztem, hogy mit csinál, mert persze aznap reggel mostam hajat, nem akartam uszi után megint. Kerem fél 7-re visszajött értünk, és együtt mentünk Tarikért a karatéra, aztán haza.
Péntek este hazajött Greta, útközben be is vásárolt, de persze a listám nem volt nála, azt mondta, pár dologra emlékezett, azt hozott. Na ja, csak azok mind olyan dolgok, amiket amúgy is hozna. Szombaton megint elmentek Keremmel együtt vásárolni, de a lista valahogy megint otthon maradt. Ezen a héten semmit nem tudtam megfőzni, amit elterveztem, mert ugye a kisbolt drága, és csak kevés dolog van, a Tescoba meg nem én járok. Az a gyanúm, hogy át kell állnom a "mi van itthon" rendszerre, és nem tervezgetni előre. Azt hittem, ha a hét elejére nem is, de azért a hét közepére meglesz minden, amit kértem, hogy tudjak a terv szerint működni, de vasárnap van, és még mindig nincs, pedig direkt leadtam a listát múlthét pénteken, mindent összeírtam, ami egész hétre kelleni fog...
Szombaton megint dolgoznom kellett, mert Gretának el kellett mennie, Kerem nem tudom, hogy mit csinált, de ha itthon van, az se változtat semmin (csak abból lehet észrevenni, hogy a konyha folyton olyan, mintha bomba robbant volna, hiába rakom rendbe, naponta 50-szer megéhezik, és mindig ugyanakkora mocskot meg kupit hagy maga után, mindegy, hogy mit evett). Tariknak reggel 10-kor karate edzése volt, délután fél 4-től pedig övvizsgája, a kérdés az volt, hogy mit csinálunk a kettő között, és hogy mivel fogom lekötni Larát, amíg Tarikra várunk. Persze busszal kellett mennünk, de annak legalább a gyerekek örültek, nagyon élvezik az emeletes buszt, mindig fel kell menni a emeletre. Az első kérdést szerencsére Greta megoldotta, mondta, hogy van nem messze a karate helyszínétől egy Kidz Planetnek nevezett hely, ahol el tudnak játszani, és meg is tudunk ebédelni. Tényleg nagyon jó hely, a gyerekek után kell belépőt fizetni, és 14 éves korig minden korosztálynak van külön rész kialakítva, ahol tudnak játszani, olyasmi, mint otthon az Ikea játszóház, csak sokkal nagyobb. Vittem könyvet, úgyhogy én sem unatkoztam, és az ebéd is finom volt ott. A másik kérdést, hogy mivel fogom Larát lekötni, pedig én oldottam meg azzal, hogy vittem jegyzettömböt, meg a tolltartómat (tele színes ceruzákkal). Lara telerajzolta az egészet pálcikaemberes történetekkel hercegnőkről, meg zombikról. :)
A mai napra azt terveztem, hogy bemegyek délelőtt Folkestoneba vásárolni. Már elég hosszú listám van, hogy mit kéne vennem, ami nem tartozik bele az ellátásomba, a webkamerától, a fogkrémen át a szemöldökcsipeszig. :D Meg is néztem a busz menetrendjét, de Kerem reggel azt mondta, hogy ő úgyis megy a Tescoba, akkor eldob Folkestoneba. Én meg erre mondtam, hogy nekem jó a Tesco is, mert ott is meg tudok venni mindent, ráadásul egy helyen, és talán olcsóbban is, úgyhogy ha nem gond, akkor mennék vele. Közben Lara kitalálta, hogy ma is akar úszni, de ma csak 5-ig vannak nyitva, Greta viszont még délben is aludt. Az egészből az lett, hogy Keremmel elrohantunk a Tescoba, de sietnünk kellett vissza, hogy el tudja vinni őket usziba. Persze nem volt pofám nekiállni bevásárolni mindent, amit akartam, mikor ő két perc alatt végzett, csak felkaptam egy fogkrémet meg egy tescos webkamerát, és már mentünk is. Nem lett volna értelme ezek után még bemennem Folkestoneba is, mert mire beérek, bezárnak a boltok. Persze így megint ugyanott tartok, hogy még mindig van egy kaja-hozzávaló listám, meg egy privát, és fogalmam sincs, hogy mikor lesznek meg a dolgok. A kaját megoldom valahogy, de sampon nélkül nem fogok tudni hajat mosni, tusfürdő nélkül nem fogok tudni fürdeni, pedig esélyes, hogy 2-3 nap alatt kifogynak, és holnap megint egy új hét kezdődik, vagyis hétvégénél előbb nem lesz alkalmam meg időm vásárolni menni...
A ruhaszárítást viszont megoldottam, csökkentve a szobámban amúgy is kevés szabad helyet, köszönet anyunak a küldött ruhaszárító kötélért. Íme az eredmény:
A gond csak az, hogy így az ablakomat nem tudom kinyitni...
Csütörtökön délután 6-tól Tariknak karate edzése volt, úgy volt, hogy Kerem elviszi, úgyis itthon van. Csütörtök reggel Kerem közölte, miután elvittem a kicsiket suliba, hogy ja, Lara pedig velem megy úszni délután, úgyhogy siessek velük haza. Abban a pillanatban áldottam az eszem, hogy elraktam otthon a fürdőruhám, bár úgy gondoltam, nem lesz rá szükségem Angliában. Hát de. Persze délelőtt gyorsan uszodaképessé kellett alkotnom magam, ezt nem részletezném. Mikor elmentem értük a suliba délután, Tarik elkezdett nyávogni, hogy de ő nem akar úszni menni. Mondtam, hogy neki nem is kell, csak mi megyünk Larával, neki karatéja van. Mikor hazaértünk, Kerem mondta, hogy akkor szedjük össze a cuccokat (Tarik is), mert már csak karate után jövünk haza. Na itt kezdődött a visítás meg a hiszti Tarik részéről. Hogy ő nem akar sehova se menni, itthon akar pihenni, miért kell neki is uszodába menni, miért nem maradhat itthon, és különben is mindig az van, amit Lara akar (megjegyzem ez egyáltalán nem igaz), és a többi. Komolyan mondom, röhejes volt. Közölte, hogy ő ugyan nem mozdul, ő nem akar beülni a kocsiba, és nem akar egy órát várni a karatéig. Kerem próbálta neki elmagyarázni, hogy nincs más megoldás, mert ha minket elvisznek és után hazajönnek, akkor pont annyi idejük lesz, hogy rögtön el is induljanak vissza a karatéra, nincs értelme. De hiába magyarázott. Kíváncsi voltam, mi lesz ebből az egészből, vártam a végkifejletet. Végül Kerem, mikor látta, hogy nem tudnak dűlőre jutni, közölte, hogy oké, senki nem megy ma uszodába, de akkor visszaküldi a boltba Tarik X-boxát meg Play Stationjét az összes játékkal együtt. Na erre még nagyobb visítás meg ordítozás meg hiszti, és most már Lara is rákezdett, mert nem mehet usziba, és mindig az van, amit Tarik akar. Én legszívesebben azt mondtam volna, hogy verekedjék le egymást közt, én addig felmegyek a szobámba, nem vagyok kíváncsi a hisztire, de maradnom kellett, hátha mégis megyünk. Végül Tarik kénytelen-kelletlen összeszedte a karate cuccát, és elindultunk. Kerem útközben próbálta kiengesztelni, hogy majd elmennek spagettit enni vagy fagyizni, de persze Tariknak semmi nem volt jó. Kiraktak minket Folkestoneban az uszinál. Bementünk, Lara úszkált, meg ugrált, én meg bent voltam ugyan a vízben, de csak néztem, hogy mit csinál, mert persze aznap reggel mostam hajat, nem akartam uszi után megint. Kerem fél 7-re visszajött értünk, és együtt mentünk Tarikért a karatéra, aztán haza.
Péntek este hazajött Greta, útközben be is vásárolt, de persze a listám nem volt nála, azt mondta, pár dologra emlékezett, azt hozott. Na ja, csak azok mind olyan dolgok, amiket amúgy is hozna. Szombaton megint elmentek Keremmel együtt vásárolni, de a lista valahogy megint otthon maradt. Ezen a héten semmit nem tudtam megfőzni, amit elterveztem, mert ugye a kisbolt drága, és csak kevés dolog van, a Tescoba meg nem én járok. Az a gyanúm, hogy át kell állnom a "mi van itthon" rendszerre, és nem tervezgetni előre. Azt hittem, ha a hét elejére nem is, de azért a hét közepére meglesz minden, amit kértem, hogy tudjak a terv szerint működni, de vasárnap van, és még mindig nincs, pedig direkt leadtam a listát múlthét pénteken, mindent összeírtam, ami egész hétre kelleni fog...
Szombaton megint dolgoznom kellett, mert Gretának el kellett mennie, Kerem nem tudom, hogy mit csinált, de ha itthon van, az se változtat semmin (csak abból lehet észrevenni, hogy a konyha folyton olyan, mintha bomba robbant volna, hiába rakom rendbe, naponta 50-szer megéhezik, és mindig ugyanakkora mocskot meg kupit hagy maga után, mindegy, hogy mit evett). Tariknak reggel 10-kor karate edzése volt, délután fél 4-től pedig övvizsgája, a kérdés az volt, hogy mit csinálunk a kettő között, és hogy mivel fogom lekötni Larát, amíg Tarikra várunk. Persze busszal kellett mennünk, de annak legalább a gyerekek örültek, nagyon élvezik az emeletes buszt, mindig fel kell menni a emeletre. Az első kérdést szerencsére Greta megoldotta, mondta, hogy van nem messze a karate helyszínétől egy Kidz Planetnek nevezett hely, ahol el tudnak játszani, és meg is tudunk ebédelni. Tényleg nagyon jó hely, a gyerekek után kell belépőt fizetni, és 14 éves korig minden korosztálynak van külön rész kialakítva, ahol tudnak játszani, olyasmi, mint otthon az Ikea játszóház, csak sokkal nagyobb. Vittem könyvet, úgyhogy én sem unatkoztam, és az ebéd is finom volt ott. A másik kérdést, hogy mivel fogom Larát lekötni, pedig én oldottam meg azzal, hogy vittem jegyzettömböt, meg a tolltartómat (tele színes ceruzákkal). Lara telerajzolta az egészet pálcikaemberes történetekkel hercegnőkről, meg zombikról. :)
A mai napra azt terveztem, hogy bemegyek délelőtt Folkestoneba vásárolni. Már elég hosszú listám van, hogy mit kéne vennem, ami nem tartozik bele az ellátásomba, a webkamerától, a fogkrémen át a szemöldökcsipeszig. :D Meg is néztem a busz menetrendjét, de Kerem reggel azt mondta, hogy ő úgyis megy a Tescoba, akkor eldob Folkestoneba. Én meg erre mondtam, hogy nekem jó a Tesco is, mert ott is meg tudok venni mindent, ráadásul egy helyen, és talán olcsóbban is, úgyhogy ha nem gond, akkor mennék vele. Közben Lara kitalálta, hogy ma is akar úszni, de ma csak 5-ig vannak nyitva, Greta viszont még délben is aludt. Az egészből az lett, hogy Keremmel elrohantunk a Tescoba, de sietnünk kellett vissza, hogy el tudja vinni őket usziba. Persze nem volt pofám nekiállni bevásárolni mindent, amit akartam, mikor ő két perc alatt végzett, csak felkaptam egy fogkrémet meg egy tescos webkamerát, és már mentünk is. Nem lett volna értelme ezek után még bemennem Folkestoneba is, mert mire beérek, bezárnak a boltok. Persze így megint ugyanott tartok, hogy még mindig van egy kaja-hozzávaló listám, meg egy privát, és fogalmam sincs, hogy mikor lesznek meg a dolgok. A kaját megoldom valahogy, de sampon nélkül nem fogok tudni hajat mosni, tusfürdő nélkül nem fogok tudni fürdeni, pedig esélyes, hogy 2-3 nap alatt kifogynak, és holnap megint egy új hét kezdődik, vagyis hétvégénél előbb nem lesz alkalmam meg időm vásárolni menni...
A ruhaszárítást viszont megoldottam, csökkentve a szobámban amúgy is kevés szabad helyet, köszönet anyunak a küldött ruhaszárító kötélért. Íme az eredmény:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése