Meló ezerrel...

Egyelőre képtelen vagyok megfelelően beosztani az időmet. Tegnap este kicsit kiakadtam, mert az egyik mosás után a mosógép aljában állt a víz, a ruhákból is csöpögött, csavargathattam ki kézzel, ráadásul aggódtam, hogy elrontottam a mosógépet, bár azt nem tudtam, hogy hogyan, mivel mindent úgy csináltam, ahogy eddig. Emellé még a szárítógépet is sikerült a nyitómadzag, vagy mi a neve nélkül becsukni, aznap már másodszorra, és ennek az lett a következménye, hogy ismét kb darabokra kellett szednem a gép ajtaját a fésűmmel, hogy ki tudjam venni a ruhákat. Egyébként nagyon cseles voltam, mert kitaláltam, hogy ha felhozom a szobámba a vasalódeszkát meg a vasalót, akkor úgyse látják, hogy mi az, amit tényleg kivasalok, és mi az, ami csak szépen simára van hajtogatva, ugyanis szerintem totál időpocsékolás mindent kivasalni, azt is, ami nem gyűrődik. Ezzel csak az volt a gond, hogy tegnap egész nap a mosó- és szárítógépet pakolgattam, mert a szennyes már elborította a házat, ráadásul délután elmentünk Gretával Folkestoneba, meg vásárolni, úgyhogy a porszívózásra is csak este jutott időm, addigra viszont a szobámat kezdte megtölteni a tiszta ruha, ami vasalásra (hajtogatásra) várt. Greta azt mondta, hagyjam, majd holnap, de én fogtam egy dvd-t, és jó mártír módjára nekiálltam vasalni a film alatt. Hát nem sokáig bírtam, és a ruhakupac nem akart csökkenni, úgy döntöttem, mégis inkább másnapra halasztom. Sírva aludtam el, hogy ez nekem túl sok, soha nem vasaltam, és sose szerettem igazán a házimunkát, ráadásul mindent rosszul csinálok, és sosincs mindenre időm.. Reggelre szerencsére kialudtam a kétségbeesésemet. Gondolom, mondanom se kell, ma egész délelőtt vasaltam. Bár ezt nem tudtam előre, valamilyen sugallat folytán mára szimpla tojásos tészta volt betervezve, ami ugyebár gyorsan megvan, más kajával el se készültem volna, mire hazajönnek. Tarikot ma vinnem kellett busszal Cheritonba, karate edzésre, szerencsére úgy jöttek a buszok, hogy csak visszafele kellett várnunk kb negyed órát, de így is este negyed 9-re értünk haza. Gyorsan vacsi, aztán irány az ágy. Greta ma nincs itthon, az egyetemen van, Kerem meg még nem jött haza Törökországból. Tegnap kértem egy kis fizetés előleget Gretától, hogy tudjak venni képeslapokat, ma pedig elkezdtem írni őket a karate alatt, remélhetőleg jövőhét elején postára tudom adni. Egyébként úgy tűnik, hogy elfogadtak a gyerkőcök, sőt, néha úgy érzem, hogy kedvelnek is, de csak néha. Remélem, ez majd változni fog...