Előzmények

Régebben is gondoltam én már arra, hogy ki kéne menni külföldre bébiszitternek egy évre. Nézegettem ezeket a közvetítő irodákat, de valahogy sose mertem belevágni, ki tudja, milyen helyre kerülök, milyen családhoz, mit kell majd csinálnom, és hasonlók, mindig tele voltam kérdésekkel és kételyekkel. Az utóbbi években pedig már nem is gondolkoztam ilyenen. Ám pár hónappal ezelőtt ölembe hullt a lehetőség.
Úgy esett, hogy anyu beszélgetett az egyik ismerősével, akinek a lánya éppen kint volt au-pairként Angliában, és szóba került, hogy a család szívesen fogadna megint Magyarországról valakit, de szeretnék megkerülni az irodát. Anyu pedig elmesélte, hogy én éppen most végzek csecsemő- és gyermeknevelő-gondozó szakon, és ez milyen jó lehetőség lenne, ráérek, és még szakmába is vág. Nem sokkal később Eszter fel is vette velem a kapcsolatot facebook-on. Nagyon sokat beszélgettünk arról, hogy milyen ott kint, mit kell csinálnia, milyen helye van, mennyi pénzt kap, milyen az ellátás, minden szóba került, és nekem már az elejétől kezdve nagyon tetszett a dolog, el is döntöttem, hogy mindenképp ki szeretnék menni, ha ő úgyis hazajön. Nyárra van egy állandó au-pairje a családnak, de a tanévre, szeptembertől júniusig mindig mást fogadnak. Eszter is így volt kint, júniusban jött haza. Mielőtt azonban elhagyta volna Angliát, a családnak elmesélte, amit rólam tudott, és én is mondtam, hogy benne vagyok a dologban, szívesen kimegyek tíz hónapra, ezért összehozott egy telefonbeszélgetést köztem és a család között. Megadtam az itthoni számom és felhívtak. Először Eszterrel beszéltem, aztán sorban a család majdnem minden tagjával, persze velük angolul. Kérdezgettek, én válaszoltam, és úgy tűnt, hogy tetszettem nekik, meg is beszéltük, hogy felvesszük a kapcsolatot e-mailben, és akkor ezennel fixnek tekintik, hogy én megyek. Váltottunk pár e-mailt Gretával, ő az anyuka, megbeszéltük, hogy mikor tudnék menni, a végső időpont a nyári lánytól függött, hogy ő mikor megy haza, a család ugyanis nem akart kétszer felmenni Londonba, így nekem aznap kell érkeznem, amikor ő elmegy. Ez szeptember 10. lesz. Már a repülőjegyet is megvettem az EasyJetnél Gatwickre. Dél-Angliában leszek, egy Elham nevű kisvárosban, Canterbury és Dover között. Eszter szerint nagyon békés, jó hangulatú városka, mindenki ismer mindenkit, minden közel van, gyalog bejárható, ő nagyon jól érezte magát. Már várom, nagyon kíváncsi vagyok, de biztosan én is jól fogom érezni magam.
Ezt a blogot azért hoztam létre, hogy leírjam, mi történik velem, milyen ott lenni. Nem tudom, hogy milyen gyakran tudok majd írni, de gondolom, az első egy-két hét után beáll a rendszer. Mindenesetre igyekszem, remélem, tetszeni fog! :)