Élet-halál harcok

Tegnap késő este, ahogy készültem lefeküdni, épp indultam ki a szobám és a fürdőm közti előtérbe, hogy leoltsam a villanyt, amikor egy gigantikus méretű pók rohant át az előtéren. Először csak szörnyülködtem egyet, hogy hogy lehet valami ennyire gusztustalan és undorító, de valószínűleg meghallotta, mert megállt, és szembefordult velem. Ekkor kezdtem el pánikba esni. Tényleg nagyon nagy volt, ráadásul nem olyan, mint a kaszáspók, hogy pici kis teste, meg hosszú, vékony lábai vannak, ennek nagyobb, dagi teste volt, és vastagabb lábai, és, mint tudjuk, minél több pókanyagból áll az állat, annál rosszabb, most is kiráz a hideg, ha rá gondolok. Szóval azon gondolkoztam, hogy mi a fenét csináljak vele, nem hagyhatom szabadon kószálni a lakásban, de annyira undorodom az összestől, hogy agyonütni sem merem. Megpróbáltam felemelni egyet Kerem súlyzói közül, hogy majd azt rádobom, de meg se bírtam mozdítani. Valószínűleg megérezte, hogy támadni készülök, mert ő is elindult felém. Felsikoltottam, és elkezdtem sírni. Fogtam egy nehéz könyvet, meg a kis üres kenőcsös tégelyt, amiben a paprikát hoztam, gondoltam, vagy rádobom a könyvet, és akkor meghal, vagy a tégelyt, és akkor csak elmenni nem tud. De ő előbb támadott, mint én. Elkezdett rohanni felém, én meg a szobaajtóban állva éreztem, hogy ennek nem lesz jó vége, a tégellyel nem is próbálkoztam, a könyvet meg persze mellé dobtam. Ráadásul mindezzel csak azt értem el, hogy kénytelen voltam visszavonulót fújni, nem volt több fegyverem, ő pedig a várfalakon belülre került (bejött a szobámba). Felugrottam a székemre, remegtem, és zokogtam, hogy valaki segítsen. Próbáltam halkan csinálni, nehogy a gyerekek, vagy nagyi felkeljenek, de igazából reméltem, hogy elég hangos vagyok, és valaki majd feljön megnézni, mi történt. De nem jött senki. Közben újra felfegyvereztem magam egy könyvvel, de már olyan pánikrohamom volt, hogy csak kuporogtam a széken, zokogtam, és sikoltoztam, amikor megmozdult. Már az ágyam mellett járt, ekkor összeszedtem magam, de csak annyira, hogy az alvós állatkámat kimentsem az ágyból, aztán visszakuporodtam a székre, ő meg bement az ágyam mögé. Ekkor még keservesebben jajgattam, és vártam, hogy valami történjen, de senki nem hallott engem. Abban biztos voltam, hogy ha nem jön ki onnan, én ugyan le nem fekszem. Vártam elég sokáig, de nem volt semmi mozgás, de a veszély nem múlt el, mivel az ágyam közvetlen közelében tűnt el, nem tehettem semmit. Legyőzött a dög. Kénytelen voltam megfutamodni, becsuktam a szobaajtót, hogy ne tudjon kijönni, és lementem Greta ágyába aludni, nagyi mellé, azt mondta, nem gond. Persze nagyon nyugtalanul aludtam, átöltözni se tudtam pizsibe, mert mindenem a szobában maradt. Reggel hétkor felkeltettem Tarikot, a hőst, aki egyik nap már Larát is megmentette egy kaszáspóktól, ráadásul úgy, hogy egyik félnek sem esett bántódása. Feljött velem a szobába, és egy órán keresztül kerestük a pókot, de nem találtuk meg sehol. Közben Tarik kikérdezett, hogy mennyire félek, és elmondta, hogy a pók nem bánt, és miért jön be ősszel meg télen a házba, és hogy mit kell vele csinálni. Imádom a srácot, zseniális! :) Mondtam neki, hogy az elméletet én is tudom, csak gyakorlatban nem jön össze soha. Végül feladtuk, menni kellett suliba, ráadásul elpókkeresőztük az időt, sietni kellett, és Lara még aludt. Gyorsan felöltöztem, felkeltettem, és mondtam, hogy igyekezzenek a készülődéssel, mert el fognak késni, és még reggelizni is kell. Lementem, hogy megcsináljam nekik a melegszendvicset. Egyszer csak hallom, hogy Lara kiabál, Tarik, meg ordít neki vissza, hogy ne féljen, jön. gondoltam, biztos találkozott a pókkal, vagy valami. Hallottam Tarikot rohangálni, meg nagyit beszélni, de nem hagyhattam ott a szendvicset, amíg nem volt kész. Mikor elkészült, felrohantam, hogy megnézzem, mi történt. Hát Lara bezárta magát a fürdőbe, és nem tudott sehogy sem kijönni. Nagyi állt az ajtónál, és magyarázta neki, hogy merre fordítsa a zárat, Tarik meg rohangált, hogy találjon valamit, amivel ki lehet nyitni, ráadásul nem kulcslukas zár van rajta, hanem olyan, ami csak belülről zárható. Végül nagyi mondta, hogy meg lehetne próbálni egy csavarhúzóval kinyitni, erre Tarik rögtön elkezdett rohanni lefele a lépcsőn, és kiabált nekem, hogy menjek gyorsan utána. Megmutatta, hogy hol van szerszámos láda a polc tetején, levettem, és találtunk is benne csavvarhúzót, közben azt magyarázta, hogy nem akarja, hogy Lara elkéssen a suliból. Kb 5 perc szenvedés után sikerült kinyitni a zárat, Lara kiszabadult. Persze még félig sem volt felöltözve, mondtam Tariknak, hogy azért ő menjen le enni, legalább ő tudja rendesen befejezni, Larának meg szóltam, hogy nagyon igyekezzen, mert el fognak késni. Lementem én is Tarik után, és vártam, hogy indulhassunk. Megmondtam neki, hogy most nem kapcsolhatja be a tévét evéshez, mert akkor nem tudnak sietni. Larának még kb ötször felszóltam, hogy most már jöjjön. Mire leért, addigra Tarik be is fejezte az evést, de Lara is csak egy negyedet evett a szendvicsből, aztán közölte, hogy kész van. Nem örülök, ha nem eszik rendesen, de most nem szóltam egy szót se. Villámgyorsan cipő, táska, és rohanás a suliba. Tényleg végig futottunk, csak az úttestek előtt álltunk meg. Még épp időben beértek.