Múlthét csütörtök:
Greta az egyetemen, Kerem Londonban, egyedül vagyok egész délután és éjjel a gyerekekkel. Tariknak nincsenek meg a szavai, amikből másnap röpdogát ír, és egyéb elfoglaltságok miatt egész héten nem is gyakorolta. Telefon Gretának, hogy hol lehet a papír. Passz, hívjam fel valakinek az anyukáját és kérdezzem meg a szavakat, de előtte hívjam fel Keremet, hogy adjon telefonszámokat. Mielőtt bármit is csinálok, eszembe jut Tariknak a szülinapi meghívója, azon van telefonszám. Felhívom, de nem tudják a szavakat. Greta visszahív és ad egy telefonszámot. Közben Kerem is hív, hogy hogy halad a dolog. Sehogy, de próbálkozom. Felhívom a számot, nem Tarik csoportjában van a fiú, nekik más szavak vannak. Greta visszahív és ad még két telefonszámot. Az egyiket nem veszik fel, kétszer próbálom. A másikat felveszi az apuka. Nagyon segítőkész, megkeresi a szavakat és lediktálja nekem, de kb csak a felét, azt mondja, ennyi van. Láttam hét elején a papírt, legalább kétszer ennyi volt. Persze mindez este, amikor már fürdeni meg feküdni kéne. Larát elküldöm aludni, Tarikkal leíratom ötször a szavakat, és sok sikert kívánok neki másnapra.
Múlthét szombat:
Meló. Keremnek váratlanul el kell utaznia, csak pénteken jön haza. Reggel korán indulunk, Greta elvisz minket karatéra, de előtte be kellett ugrani bankba meg gyógyszertárba. Azt is megmutatja, hogy hol van az uszodához a buszmegálló. Karate után busszal az usziba, persze a megállót eltévesztem, eggyel később szállunk le, gyalogolhatunk vissza. Kb két óra pancsolás meg a gyerekek részéről úszkálás, nekem ugye őrködnöm kell, aztán a nyűglődés, hogy de akkor is el kell indulni haza, mert éhesek, fáradtak. Az uszodai megállóból persze nincs busz vissza Elhambe. Várunk egy helyit, ami visszavisz a karatés megállóhoz, onnnan már van buszunk... Két óra múlva. Leülünk a megállóban, és nagyon igyekszem kitalálni valamit, hogy ne vegyék észre a két óra várakozást. Felajánlom, hogy keressünk egy helyet, ahol lehet valamit enni, mert én is éhes vagyok. Találunk egy arab gyorskajáldát. A gyerekeknek csirke falatkák sültkrumplival, nekem csirkeburger. Visszamegyünk a megállóba és leülünk enni, egyszercsak ott a buszunk, ami a menetrend szerint aznap nem jön. Gyorsan összekapkodunk mindent és felszállunk. Otthon a kicsik leülnek tévézni, és meg állhatok neki a mosás-vasalásnak meg a takarításnak, persze már délután van. Estére, mire Greta hazaér már olyan hulla vagyok, hogy nem bírok angolul beszélni, csak magyar szavak jutnak az eszembe. Úgy kívánunk jóéjt, hogy másnap délutánig nem találkozunk, mert végre nem kell felkelni reggel... :)
Múlthét vasárnap:
Délután egy órakor nyitom ki a csipáimat, nem csinálok semmit egész nap. :)
Kedd:
Greta megkért, hogy húzzam át a gyerekek ágyait, mert rég nem volt kimosva az ágynemű. Na persze, de azt nem mondta, hogy a tiszta ágyneműk a ház minden szegletében, a három szinten öt különböző szekrényben vannak szétszórva. Nem túlzok, az egész délelőttöm és kora délutánom arra ment rá, hogy rendet rakjak. Ugyanis hisztirohamot kaptam, hogy hogy a fenébe lehet ilyen rendszertelenül élni, hogy semminek nincs helye, mindig minden máshol van, mint előzőleg. Már azon gondolkoztam, hogy hazamegyek, mert megőrülök ebben a káoszban, de aztán inkább kipakoltam az összes szekrényt, amiben ágyneműket találtam, és szépen rendben, kiválogatva, kategorizálva mindennek megtaláltam a helyét és visszapakoltam őket, úgyhogy legközelebb már pillanatok alatt megvan az ágyáthúzás. "Bosszúból" a saját ágyamat is áthúztam, és bordó-törtfehér selyem ágyneműt raktam fel rá, amit az egyik szekrényben találtam, még a lepedő is selyem. Úgy gondoltam, a mai nap után ennyit megérdemlek... :) Mikor Greta hazajött, elmondtam neki, hogy mit csináltam, és megmutattam, hogy mi hol van. Nagyon hálás volt, azt mondta, pont erre van szükségük, hogy egy kicsit rendezettebbek, átláthatóbbak legyenek a dolgok a házban. Szerintem lassan fizetésemelést is kérhetnék... :D
Szerda:
Greta korán hazaér, és suli után elmegyünk együtt Folkestoneba vásárolni. Persze rohanás van, mert Tarik otthon kiveri a hisztit, hogy nem volt elég ideje tévézni, későn indulunk. Először ruhabolt, a gyerekek szeretnének valami menőt a pénteki sulidiszkóra, meg jelmezt kell venni halloweenra. Amíg ők válogatnak, meg próbálnak Gretával, én nézelődöm a boltban, és rájövök, hogy jó lenne néha csak a vásárlás öröméért venni valamit, akkor is, ha sosem fogom hordani. Olyan jó csizmákat, táskákat, kabátokat meg tűsarkú cipőket láttam... :) Ruhavásárlás után rohanás a kozmetikushoz, Gretának időpontja van, de késében vagyunk. A kicsik is be akarnak jönni, látni akarják, hogyan szedik ki Greta szemöldökét, hogy szép, formás legyen. Mire végzünk, minden bolt zárva, irány a Meki, éhen halunk. Részemről egy BigMac menü meg egy sajtburger, desszertnek epres McFreeze. Nem fogtam vissza magam, mert nagyon éhes voltam, pedig tudtam, hogy nem én fizetem a saját részem. Greta azt mondta, ne főzzek, majd eszünk együtt Folkestoneban, szóval nem is ebédeltem. De nem szólt egy szót se, folyton azt kérdezte, hogy nem kérek-e még valamit. Nagyon jót beszélgettünk kaja közben, olyan érzésem volt, mintha péntek este lenne, nem szerda. Hazafele a kocsiban gyorsan kikérdeztem tőlük a szavakat, mert már késő volt, otthon rögtön menni kellett aludni.
Csütörtök:
Megint egyedül vagyok velük éjjel is. Tarik délután kiveri a hisztit, hogy ő nem akarja leírni a szavakat, csak mondani, de ha meg le kell írnia, akkor legalább betűzzem neki. Mondtam, hogy szó sem lehet róla, mert annak semmi értelme, úgy nem fogja megtanulni. Kb egy órás visítozás meg hiszti meg üvöltözés meg veszekedés után azt mondtam, hogy engem nem érdekel, nem az én bajom, ha nem sikerül a tesztje, de ma már be ne merje kapcsolni a tévét, ha nem akar leckét csinálni, menjen aludni, mert hulla fáradt. Egyébként ezért nem szeretem ezt a rendszert, hogy suli után estig tévézés és utána állunk neki szenvedni a leckével, mert addigra teljesen elfáradnak.
Péntek:
Megint három gyerekem van délután, Lara barátnője nálunk is alszik a sulidiszkó után. Kb 10 percenként kérdezgetik, hogy mennyi idő van még az indulásig. Két órával a diszkó előtt már nem bírnak magukkal, elkezdenek készülődni, ami azt jelenti, hogy megmondják, milyen körmöt, meg sminket kérnek, én meg megcsinálom. :) A hajukat megoldják maguknak, meg felöltöznek, igazából jó kis csajos program, közben persze megy a pletyizés, hogy ki kit szeret meg kinek ki tetszik, meg ki kit puszilt meg meg ölelt meg, meg ilyenek... 9-10 évesek! Bár, ha belegondolok, én már oviban szerelmes voltam... :) Mikor eljött a várva várt idő, elindultunk a suliba, de olyan izgatottak voltak, hogy rohantak, én meg loholhattam utánuk. :D Persze így korán értünk oda, várni kellett egy kicsit. Greta megkért, hogy ha találkozom Catherine anyukájával, hívjam meg hozzánk, amíg a diszkó tart, ne kelljen ott ülnie a suliban. Nagyon hálás volt érte, leültünk az asztalhoz beszélgetni. Igazából én azt terveztem, hogy felmegyek a szobámba, hagyom a barátnőket, de Greta nagyon kedvesen és bíztatóan hívott, mikor csináltam a teámat, hogy üljek oda hozzájuk, úgyhogy maradtam. Többnyire csak hallgattam őket, kb kétszer fűztem hozzá egy-két mondatot a témához, de jó volt. Felnőtt csajos program... :) Aztán visszamentünk Jo-val a suliba a gyerekekért. Én igazából aznapra be is fejeztem volna a szolgálatot, de nem nagyon engedtek el, még este 9-kor neki kellett állnom mirelit pizzát sütni nekik, mert éhesek voltak, pedig ugye Greta is ott volt, elég későn szabadultam. Kerem éjjel megérkezett, még hallottam a hangját.
Szombat:
Szabadnap!!! :) Tarik azzal ébresztett reggel 9-kor, hogy hozott egy óriás tábla popcornos Milkát nekem, hogy Kerem küldi, ajándék. Így induljon minden szabad szombatom! :) Aztán ők elmentek Brightonba, az egész család, én meg élveztem a csendet és nyugalmat, órákig fürödtem, hajat mostam, filmeket néztem. Annyit azért megtettem, hogy a koszos ruhákat szétválogattam, és két adagot ki is mostam, mert rengeteg volt, ma mosom a másik két adagot. Nagyon későn értek haza este, én már feküdtem, mikor hallottam őket.
Jövőhéten a gyerekeknek nincs suli, de kedden elmennek rokonokhoz halloweenra és csak csütörtökön jönnek haza, a szerdám szabad, helyette viszont a szombatom melós megint, hogy meglegyen az öt nap, de nem baj, jó ez így. Egyébként elég változó, hogy hogy érzem magam, néha nagyon otthonosan, de néha még azért kicsit idegennek. Néha szeretem csinálni, néha viszont itthagynám az egészet, de aztán rájövök, hogy képtelen lennék rá, nagyon megszerettem őket, minden bosszúság ellenére. :)
Greta az egyetemen, Kerem Londonban, egyedül vagyok egész délután és éjjel a gyerekekkel. Tariknak nincsenek meg a szavai, amikből másnap röpdogát ír, és egyéb elfoglaltságok miatt egész héten nem is gyakorolta. Telefon Gretának, hogy hol lehet a papír. Passz, hívjam fel valakinek az anyukáját és kérdezzem meg a szavakat, de előtte hívjam fel Keremet, hogy adjon telefonszámokat. Mielőtt bármit is csinálok, eszembe jut Tariknak a szülinapi meghívója, azon van telefonszám. Felhívom, de nem tudják a szavakat. Greta visszahív és ad egy telefonszámot. Közben Kerem is hív, hogy hogy halad a dolog. Sehogy, de próbálkozom. Felhívom a számot, nem Tarik csoportjában van a fiú, nekik más szavak vannak. Greta visszahív és ad még két telefonszámot. Az egyiket nem veszik fel, kétszer próbálom. A másikat felveszi az apuka. Nagyon segítőkész, megkeresi a szavakat és lediktálja nekem, de kb csak a felét, azt mondja, ennyi van. Láttam hét elején a papírt, legalább kétszer ennyi volt. Persze mindez este, amikor már fürdeni meg feküdni kéne. Larát elküldöm aludni, Tarikkal leíratom ötször a szavakat, és sok sikert kívánok neki másnapra.
Múlthét szombat:
Meló. Keremnek váratlanul el kell utaznia, csak pénteken jön haza. Reggel korán indulunk, Greta elvisz minket karatéra, de előtte be kellett ugrani bankba meg gyógyszertárba. Azt is megmutatja, hogy hol van az uszodához a buszmegálló. Karate után busszal az usziba, persze a megállót eltévesztem, eggyel később szállunk le, gyalogolhatunk vissza. Kb két óra pancsolás meg a gyerekek részéről úszkálás, nekem ugye őrködnöm kell, aztán a nyűglődés, hogy de akkor is el kell indulni haza, mert éhesek, fáradtak. Az uszodai megállóból persze nincs busz vissza Elhambe. Várunk egy helyit, ami visszavisz a karatés megállóhoz, onnnan már van buszunk... Két óra múlva. Leülünk a megállóban, és nagyon igyekszem kitalálni valamit, hogy ne vegyék észre a két óra várakozást. Felajánlom, hogy keressünk egy helyet, ahol lehet valamit enni, mert én is éhes vagyok. Találunk egy arab gyorskajáldát. A gyerekeknek csirke falatkák sültkrumplival, nekem csirkeburger. Visszamegyünk a megállóba és leülünk enni, egyszercsak ott a buszunk, ami a menetrend szerint aznap nem jön. Gyorsan összekapkodunk mindent és felszállunk. Otthon a kicsik leülnek tévézni, és meg állhatok neki a mosás-vasalásnak meg a takarításnak, persze már délután van. Estére, mire Greta hazaér már olyan hulla vagyok, hogy nem bírok angolul beszélni, csak magyar szavak jutnak az eszembe. Úgy kívánunk jóéjt, hogy másnap délutánig nem találkozunk, mert végre nem kell felkelni reggel... :)
Múlthét vasárnap:
Délután egy órakor nyitom ki a csipáimat, nem csinálok semmit egész nap. :)
Kedd:
Greta megkért, hogy húzzam át a gyerekek ágyait, mert rég nem volt kimosva az ágynemű. Na persze, de azt nem mondta, hogy a tiszta ágyneműk a ház minden szegletében, a három szinten öt különböző szekrényben vannak szétszórva. Nem túlzok, az egész délelőttöm és kora délutánom arra ment rá, hogy rendet rakjak. Ugyanis hisztirohamot kaptam, hogy hogy a fenébe lehet ilyen rendszertelenül élni, hogy semminek nincs helye, mindig minden máshol van, mint előzőleg. Már azon gondolkoztam, hogy hazamegyek, mert megőrülök ebben a káoszban, de aztán inkább kipakoltam az összes szekrényt, amiben ágyneműket találtam, és szépen rendben, kiválogatva, kategorizálva mindennek megtaláltam a helyét és visszapakoltam őket, úgyhogy legközelebb már pillanatok alatt megvan az ágyáthúzás. "Bosszúból" a saját ágyamat is áthúztam, és bordó-törtfehér selyem ágyneműt raktam fel rá, amit az egyik szekrényben találtam, még a lepedő is selyem. Úgy gondoltam, a mai nap után ennyit megérdemlek... :) Mikor Greta hazajött, elmondtam neki, hogy mit csináltam, és megmutattam, hogy mi hol van. Nagyon hálás volt, azt mondta, pont erre van szükségük, hogy egy kicsit rendezettebbek, átláthatóbbak legyenek a dolgok a házban. Szerintem lassan fizetésemelést is kérhetnék... :D
Szerda:
Greta korán hazaér, és suli után elmegyünk együtt Folkestoneba vásárolni. Persze rohanás van, mert Tarik otthon kiveri a hisztit, hogy nem volt elég ideje tévézni, későn indulunk. Először ruhabolt, a gyerekek szeretnének valami menőt a pénteki sulidiszkóra, meg jelmezt kell venni halloweenra. Amíg ők válogatnak, meg próbálnak Gretával, én nézelődöm a boltban, és rájövök, hogy jó lenne néha csak a vásárlás öröméért venni valamit, akkor is, ha sosem fogom hordani. Olyan jó csizmákat, táskákat, kabátokat meg tűsarkú cipőket láttam... :) Ruhavásárlás után rohanás a kozmetikushoz, Gretának időpontja van, de késében vagyunk. A kicsik is be akarnak jönni, látni akarják, hogyan szedik ki Greta szemöldökét, hogy szép, formás legyen. Mire végzünk, minden bolt zárva, irány a Meki, éhen halunk. Részemről egy BigMac menü meg egy sajtburger, desszertnek epres McFreeze. Nem fogtam vissza magam, mert nagyon éhes voltam, pedig tudtam, hogy nem én fizetem a saját részem. Greta azt mondta, ne főzzek, majd eszünk együtt Folkestoneban, szóval nem is ebédeltem. De nem szólt egy szót se, folyton azt kérdezte, hogy nem kérek-e még valamit. Nagyon jót beszélgettünk kaja közben, olyan érzésem volt, mintha péntek este lenne, nem szerda. Hazafele a kocsiban gyorsan kikérdeztem tőlük a szavakat, mert már késő volt, otthon rögtön menni kellett aludni.
Csütörtök:
Megint egyedül vagyok velük éjjel is. Tarik délután kiveri a hisztit, hogy ő nem akarja leírni a szavakat, csak mondani, de ha meg le kell írnia, akkor legalább betűzzem neki. Mondtam, hogy szó sem lehet róla, mert annak semmi értelme, úgy nem fogja megtanulni. Kb egy órás visítozás meg hiszti meg üvöltözés meg veszekedés után azt mondtam, hogy engem nem érdekel, nem az én bajom, ha nem sikerül a tesztje, de ma már be ne merje kapcsolni a tévét, ha nem akar leckét csinálni, menjen aludni, mert hulla fáradt. Egyébként ezért nem szeretem ezt a rendszert, hogy suli után estig tévézés és utána állunk neki szenvedni a leckével, mert addigra teljesen elfáradnak.
Péntek:
Megint három gyerekem van délután, Lara barátnője nálunk is alszik a sulidiszkó után. Kb 10 percenként kérdezgetik, hogy mennyi idő van még az indulásig. Két órával a diszkó előtt már nem bírnak magukkal, elkezdenek készülődni, ami azt jelenti, hogy megmondják, milyen körmöt, meg sminket kérnek, én meg megcsinálom. :) A hajukat megoldják maguknak, meg felöltöznek, igazából jó kis csajos program, közben persze megy a pletyizés, hogy ki kit szeret meg kinek ki tetszik, meg ki kit puszilt meg meg ölelt meg, meg ilyenek... 9-10 évesek! Bár, ha belegondolok, én már oviban szerelmes voltam... :) Mikor eljött a várva várt idő, elindultunk a suliba, de olyan izgatottak voltak, hogy rohantak, én meg loholhattam utánuk. :D Persze így korán értünk oda, várni kellett egy kicsit. Greta megkért, hogy ha találkozom Catherine anyukájával, hívjam meg hozzánk, amíg a diszkó tart, ne kelljen ott ülnie a suliban. Nagyon hálás volt érte, leültünk az asztalhoz beszélgetni. Igazából én azt terveztem, hogy felmegyek a szobámba, hagyom a barátnőket, de Greta nagyon kedvesen és bíztatóan hívott, mikor csináltam a teámat, hogy üljek oda hozzájuk, úgyhogy maradtam. Többnyire csak hallgattam őket, kb kétszer fűztem hozzá egy-két mondatot a témához, de jó volt. Felnőtt csajos program... :) Aztán visszamentünk Jo-val a suliba a gyerekekért. Én igazából aznapra be is fejeztem volna a szolgálatot, de nem nagyon engedtek el, még este 9-kor neki kellett állnom mirelit pizzát sütni nekik, mert éhesek voltak, pedig ugye Greta is ott volt, elég későn szabadultam. Kerem éjjel megérkezett, még hallottam a hangját.
Szombat:
Szabadnap!!! :) Tarik azzal ébresztett reggel 9-kor, hogy hozott egy óriás tábla popcornos Milkát nekem, hogy Kerem küldi, ajándék. Így induljon minden szabad szombatom! :) Aztán ők elmentek Brightonba, az egész család, én meg élveztem a csendet és nyugalmat, órákig fürödtem, hajat mostam, filmeket néztem. Annyit azért megtettem, hogy a koszos ruhákat szétválogattam, és két adagot ki is mostam, mert rengeteg volt, ma mosom a másik két adagot. Nagyon későn értek haza este, én már feküdtem, mikor hallottam őket.
Jövőhéten a gyerekeknek nincs suli, de kedden elmennek rokonokhoz halloweenra és csak csütörtökön jönnek haza, a szerdám szabad, helyette viszont a szombatom melós megint, hogy meglegyen az öt nap, de nem baj, jó ez így. Egyébként elég változó, hogy hogy érzem magam, néha nagyon otthonosan, de néha még azért kicsit idegennek. Néha szeretem csinálni, néha viszont itthagynám az egészet, de aztán rájövök, hogy képtelen lennék rá, nagyon megszerettem őket, minden bosszúság ellenére. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése