Szóval, ott kell kezdenem, hogy múlthét. Kerem kedden hajnalban elutazott, amit rájöttem, hogy azért szeretek, mert így naponta csak egy adagot kell mosnom, és ha egyszer rendberakom a konyhát, akkor az úgy is marad. Viszont azért hiányzott is, megszoktam, hogy van itthon valaki, akkor is, ha fél napig nem találkozom vele a lakásban. :)
A csütörtök húzós volt, egyedül voltam itthon a gyerekekkel, Kerem Törökországban, Greta az egyetemen péntek estig. A reggellel nem volt gond, napközben csináltam a dolgaimat, de mikor hazahoztam a kicsiket, kezdődött a nyavalygás. Hogy ők nem akarnak leckét írni, ők inkább Spongyabobot néznek, kivételesen a tévében, és nem a videótárban. Mondtam, hogy oké, megnézhetik az epizódot, de utána egy hangot nem szeretnék hallani, mindegyik jön, és csinálja a leckéjét. Oké, persze megígérték. Általában nem kapnak leckét, csak spellinget (betűzés), de vannak itthon foglalkoztató füzetek, abból kell nekik feladatokat adni, Larának matekot, Tariknak angolt, meg a Toe by Toe című könyvből kell szépkiejtést-olvasást gyakorolni mindkettőnek. Mikor nagy nehezen leültek az asztalhoz, Tarik pillanatok alatt megcsinálta a feladatokat, mehetett játszani. Larának direkt könnyű feladatot adtam matekból, hogy gyorsan megcsinálja, csak szimmetrikusra kellett kiegészíteni az ábrákat. Na persze... Kb egy órát szenvedett felette, mert képtelen volt odakoncentrálni, állandóan hisztizett, hogy ő ezt meg tudja csinálni, már ezerszer csináltak ilyet a suliban, higgyem már el, és had mehessen ő is játszani. Mondtam, hogy elhiszem, hogy ha végre sikerül megcsinálnia. Odáig fajult a dolog, hogy lehülyézett, mert nem engedem játszani. Aztán persze megijedt attól, amit mondott, és kérte, hogy ne mondjam el Gretának. Végül nagy nehezen csak megoldotta a feladatot, és mehetett játszani.
Az este se úgy jött össze, ahogy én azt terveztem. Gondoltam, egy óra elég lesz kettejüknek, hogy megfürödjenek. Általában egyik nap az egyik fürdik, másik nap a másik, aznap Tarik volt a soros, de Lara másnapra hivatalos volt egy ottalvós szülinapi bulira, szóval neki is ajánlatos volt megfürdeni. Mindkettőt hagytam játszani egy negyed órát a kádban, de azt nem számoltam bele, hogy maga a mosdás és hajmosás is egyenkét 20-20 percet vesz igénybe, plusz még ugye míg megtelik a kád vízzel, meg amíg leengedem az előzőt... Szóval jól elhúztuk az időt, Larának hajat is kellett szárítani, meg még nem is vacsoráztak, úgyhogy végül fél 8 helyett fél 9-kor feküdtek le, ami komoly hatással lehet a másnap reggelre, ami, mint tudjuk, amúgy is mindig zűrös. Ráadásul Lara még órákig nem bírt elaludni, valószínűleg az izgalom miatt, a másnapi volt az első "nagylányos", ottalvós szülinapi buli, amire ment.
Reggel, legnagyobb meglepetésemre, mindketten hamar elkészültek, nem volt gond az indulással. Szegény Larának elég sok cucca volt, mivel a suliból rögtön a buliba ment. Iskolatáska, uzsonnatáska, hátizsák, amiben váltóruha van, tornazsák, amiben párna meg takaró, a kabátja, amit nem akart felvenni, és az ajándékos díszzacskó. Odafele én vittem a tornazsákot meg a kabátját, és délután, mikor mentem Tarikért, hazahoztam Lara iskolatáskáját, uzsitatyóját meg a kabátját. :) Aznap este megint megúsztam a 'movie night'-ot, mert Tarik egyedül volt, Greta pedig vele maradt este, így én feljöhettem. Örültem, mert szombaton megint dolgoznom kellett.
Szombat reggel Kerem elvitt minket kocsival Tarik karate edzésére, aztán mentek Gretával Brightonba. Hazafele Tarik egyik csoporttársának az apukája felajánlotta, hogy eldob minket a buszmegállóig, mert késésben voltunk, és óránként jár a busz. Kiderült, hogy a felmenői Romániából jöttek Angliába, és egyébként Lyminge-ben laknak, ami Elham után a következő falu Cheriton felé, ahol a karate van, úgyhogy felajánlotta, hogy legközelebb szívesen haza is hoz minket. Délután egy óra körül meghozták Larát, Greta azt, mondta, valószínűleg fáradt lesz, úgyhogy csak hagyjam tévézni, de teljesen fel volt pörögve, mesélte, hogy hajnali 4-kor feküdtek le. :) Ő és Tarik együttes erővel rávettek, hogy játszam velük a wiin. Nem értek ezekhez, de ez is egy videójátékféle, csak másmilyen a távirányító, nincs összekábelezve a tévével, és pl az autóversenynél ha kanyarodni akarsz, akkor nem gombot kell nyomni, vagy a joystickot mozgatni, hanem a távirányítót dönteni jobbra-balra. Persze mondanom se kell, marha béna voltam, először valami kalandozós-harcolós cuccal játszottunk, aztán meg autóversenyzőset, én folyton meghaltam, meg leestem, meg kisodródtam, meg minden hibát kismilliószor elkövettem, amit csak lehetett. De jól szórakoztam, halálra röhögtem magam a saját bénaságomon, Lara kicsúfolt, Tarik pedig folyton belenyúlt a távirányítómba, hogy segítsen, de csak rontott a helyzeten... :D Mikor megunták, mert már órák óta kínoztak, Lara lehozott egy ugrókötelet, onnantól kezdve felváltva pörgettük ketten, a harmadik meg ugrált, versikét mondogatva. Én ezt is untam, de annak örültem, hogy ők jól szórakoznak, mozognak egy kicsit, és végre abbahagyták a videójátékozást. Szóval rendületlenül pörgettem a kötelet, amíg haza nem jöttek Gretáék (Kerem is) este 6-7 óra fele. Onnantól kezdve ők pörgették a kötelet... :D
Vasárnap 10-kor felkeltem, beszéltem anyuékkal, de aztán feküdtem is vissza, nem éreztem magam jól, fájt a fejem, meg éreztem, hogy a torkomban is alakul egy jó kis betegség. Viszont az egész napos pihenés az ágyban, meg alvás megtette a hatását, hétfőre jobban éreztem magam, bár még mindig nem 100%.
Hétfőn elfelejtettem, hogy Tariknak fociedzése van délután, nem vitte be reggel a cuccát, de mikor mentem Laráért, akkor elvittem neki. Persze karatéra nem akart menni este, de ezt már megszoktuk hétfőnként. Leadtam a bevásárlólistát, és csodák csodájára keddre lett is MINDEN, amit kértem. Sajna, tanulva a tapasztalatokból, visszafogtam az igényeimet, és a túrót is csak reménykedve írtam fel a listára, de hoztak. Na nem fél kilót, ahogy a túrógombóc receptje írná, csak 300 grammot, de még örültem is neki, legalább ha rossz, akkor nem kell olyan sokat kidobni.. Kitaláljátok? Rossz lett... Illetve nem kifejezetten rossz, csak nagyon lágy, a 8 gombócnak a fele maradt egyben, a többi darabokra hullott még a főzés alatt, de én hősiesen kiszedegettem az összes darabkát a vízből, és azokat is beleforgattam a zsemlemorzsába, nekem úgy is jó, még jobb is, mert imádom a pirított morzsát, és így több van rajta. :) De azért asszem a jövőben a túrógombóc készítést meghagyom anyunak, ebben ő a nagy mágus.. :) Ja, és persze senki nem evett belőle, csak én. De ma cseles leszek, és nem kérdezem meg, mit kérnek, csak eléjük rakom.
Egyébként tegnap reggel beszélgettem egy kicsit Keremmel, az jót tett, délután már sokkal könnyebb volt megíratni velük a leckét, aztán megint rávettek hogy játszam velük a wiin. Fagylaltokkal, meg tortillákkal kellett harcolni, meg feltakarítani a csilit a földről, meg ilyenek. Persze Tarikot teljesen lekötötte, engem meg teljesen lefárasztott. Örültem, mikor végre ágyba kerültem.
Ma egyébként megint nincs minden rendben, tegnap, ahogy sétáltunk Hussal, valami belerepült a bal szemembe, és azóta állandóan fáj, meg nyomást érzek benne. Kaptam Gretától szemmosó folyadékot, azt mondta, mossal vele gyakran, és ha holnap estére se javul, akkor elmegyünk orvoshoz. Látni teljesen jól látok, csak nyom és fáj. :( Holnapra kiderül...
A csütörtök húzós volt, egyedül voltam itthon a gyerekekkel, Kerem Törökországban, Greta az egyetemen péntek estig. A reggellel nem volt gond, napközben csináltam a dolgaimat, de mikor hazahoztam a kicsiket, kezdődött a nyavalygás. Hogy ők nem akarnak leckét írni, ők inkább Spongyabobot néznek, kivételesen a tévében, és nem a videótárban. Mondtam, hogy oké, megnézhetik az epizódot, de utána egy hangot nem szeretnék hallani, mindegyik jön, és csinálja a leckéjét. Oké, persze megígérték. Általában nem kapnak leckét, csak spellinget (betűzés), de vannak itthon foglalkoztató füzetek, abból kell nekik feladatokat adni, Larának matekot, Tariknak angolt, meg a Toe by Toe című könyvből kell szépkiejtést-olvasást gyakorolni mindkettőnek. Mikor nagy nehezen leültek az asztalhoz, Tarik pillanatok alatt megcsinálta a feladatokat, mehetett játszani. Larának direkt könnyű feladatot adtam matekból, hogy gyorsan megcsinálja, csak szimmetrikusra kellett kiegészíteni az ábrákat. Na persze... Kb egy órát szenvedett felette, mert képtelen volt odakoncentrálni, állandóan hisztizett, hogy ő ezt meg tudja csinálni, már ezerszer csináltak ilyet a suliban, higgyem már el, és had mehessen ő is játszani. Mondtam, hogy elhiszem, hogy ha végre sikerül megcsinálnia. Odáig fajult a dolog, hogy lehülyézett, mert nem engedem játszani. Aztán persze megijedt attól, amit mondott, és kérte, hogy ne mondjam el Gretának. Végül nagy nehezen csak megoldotta a feladatot, és mehetett játszani.
Az este se úgy jött össze, ahogy én azt terveztem. Gondoltam, egy óra elég lesz kettejüknek, hogy megfürödjenek. Általában egyik nap az egyik fürdik, másik nap a másik, aznap Tarik volt a soros, de Lara másnapra hivatalos volt egy ottalvós szülinapi bulira, szóval neki is ajánlatos volt megfürdeni. Mindkettőt hagytam játszani egy negyed órát a kádban, de azt nem számoltam bele, hogy maga a mosdás és hajmosás is egyenkét 20-20 percet vesz igénybe, plusz még ugye míg megtelik a kád vízzel, meg amíg leengedem az előzőt... Szóval jól elhúztuk az időt, Larának hajat is kellett szárítani, meg még nem is vacsoráztak, úgyhogy végül fél 8 helyett fél 9-kor feküdtek le, ami komoly hatással lehet a másnap reggelre, ami, mint tudjuk, amúgy is mindig zűrös. Ráadásul Lara még órákig nem bírt elaludni, valószínűleg az izgalom miatt, a másnapi volt az első "nagylányos", ottalvós szülinapi buli, amire ment.
Reggel, legnagyobb meglepetésemre, mindketten hamar elkészültek, nem volt gond az indulással. Szegény Larának elég sok cucca volt, mivel a suliból rögtön a buliba ment. Iskolatáska, uzsonnatáska, hátizsák, amiben váltóruha van, tornazsák, amiben párna meg takaró, a kabátja, amit nem akart felvenni, és az ajándékos díszzacskó. Odafele én vittem a tornazsákot meg a kabátját, és délután, mikor mentem Tarikért, hazahoztam Lara iskolatáskáját, uzsitatyóját meg a kabátját. :) Aznap este megint megúsztam a 'movie night'-ot, mert Tarik egyedül volt, Greta pedig vele maradt este, így én feljöhettem. Örültem, mert szombaton megint dolgoznom kellett.
Szombat reggel Kerem elvitt minket kocsival Tarik karate edzésére, aztán mentek Gretával Brightonba. Hazafele Tarik egyik csoporttársának az apukája felajánlotta, hogy eldob minket a buszmegállóig, mert késésben voltunk, és óránként jár a busz. Kiderült, hogy a felmenői Romániából jöttek Angliába, és egyébként Lyminge-ben laknak, ami Elham után a következő falu Cheriton felé, ahol a karate van, úgyhogy felajánlotta, hogy legközelebb szívesen haza is hoz minket. Délután egy óra körül meghozták Larát, Greta azt, mondta, valószínűleg fáradt lesz, úgyhogy csak hagyjam tévézni, de teljesen fel volt pörögve, mesélte, hogy hajnali 4-kor feküdtek le. :) Ő és Tarik együttes erővel rávettek, hogy játszam velük a wiin. Nem értek ezekhez, de ez is egy videójátékféle, csak másmilyen a távirányító, nincs összekábelezve a tévével, és pl az autóversenynél ha kanyarodni akarsz, akkor nem gombot kell nyomni, vagy a joystickot mozgatni, hanem a távirányítót dönteni jobbra-balra. Persze mondanom se kell, marha béna voltam, először valami kalandozós-harcolós cuccal játszottunk, aztán meg autóversenyzőset, én folyton meghaltam, meg leestem, meg kisodródtam, meg minden hibát kismilliószor elkövettem, amit csak lehetett. De jól szórakoztam, halálra röhögtem magam a saját bénaságomon, Lara kicsúfolt, Tarik pedig folyton belenyúlt a távirányítómba, hogy segítsen, de csak rontott a helyzeten... :D Mikor megunták, mert már órák óta kínoztak, Lara lehozott egy ugrókötelet, onnantól kezdve felváltva pörgettük ketten, a harmadik meg ugrált, versikét mondogatva. Én ezt is untam, de annak örültem, hogy ők jól szórakoznak, mozognak egy kicsit, és végre abbahagyták a videójátékozást. Szóval rendületlenül pörgettem a kötelet, amíg haza nem jöttek Gretáék (Kerem is) este 6-7 óra fele. Onnantól kezdve ők pörgették a kötelet... :D
Vasárnap 10-kor felkeltem, beszéltem anyuékkal, de aztán feküdtem is vissza, nem éreztem magam jól, fájt a fejem, meg éreztem, hogy a torkomban is alakul egy jó kis betegség. Viszont az egész napos pihenés az ágyban, meg alvás megtette a hatását, hétfőre jobban éreztem magam, bár még mindig nem 100%.
Hétfőn elfelejtettem, hogy Tariknak fociedzése van délután, nem vitte be reggel a cuccát, de mikor mentem Laráért, akkor elvittem neki. Persze karatéra nem akart menni este, de ezt már megszoktuk hétfőnként. Leadtam a bevásárlólistát, és csodák csodájára keddre lett is MINDEN, amit kértem. Sajna, tanulva a tapasztalatokból, visszafogtam az igényeimet, és a túrót is csak reménykedve írtam fel a listára, de hoztak. Na nem fél kilót, ahogy a túrógombóc receptje írná, csak 300 grammot, de még örültem is neki, legalább ha rossz, akkor nem kell olyan sokat kidobni.. Kitaláljátok? Rossz lett... Illetve nem kifejezetten rossz, csak nagyon lágy, a 8 gombócnak a fele maradt egyben, a többi darabokra hullott még a főzés alatt, de én hősiesen kiszedegettem az összes darabkát a vízből, és azokat is beleforgattam a zsemlemorzsába, nekem úgy is jó, még jobb is, mert imádom a pirított morzsát, és így több van rajta. :) De azért asszem a jövőben a túrógombóc készítést meghagyom anyunak, ebben ő a nagy mágus.. :) Ja, és persze senki nem evett belőle, csak én. De ma cseles leszek, és nem kérdezem meg, mit kérnek, csak eléjük rakom.
Egyébként tegnap reggel beszélgettem egy kicsit Keremmel, az jót tett, délután már sokkal könnyebb volt megíratni velük a leckét, aztán megint rávettek hogy játszam velük a wiin. Fagylaltokkal, meg tortillákkal kellett harcolni, meg feltakarítani a csilit a földről, meg ilyenek. Persze Tarikot teljesen lekötötte, engem meg teljesen lefárasztott. Örültem, mikor végre ágyba kerültem.
Ma egyébként megint nincs minden rendben, tegnap, ahogy sétáltunk Hussal, valami belerepült a bal szemembe, és azóta állandóan fáj, meg nyomást érzek benne. Kaptam Gretától szemmosó folyadékot, azt mondta, mossal vele gyakran, és ha holnap estére se javul, akkor elmegyünk orvoshoz. Látni teljesen jól látok, csak nyom és fáj. :( Holnapra kiderül...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése