Az elmúlt másfél hét

Múlthét csütörtök:
Greta az egyetemen, Kerem Londonban, egyedül vagyok egész délután és éjjel a gyerekekkel. Tariknak nincsenek meg a szavai, amikből másnap röpdogát ír, és egyéb elfoglaltságok miatt egész héten nem is gyakorolta. Telefon Gretának, hogy hol lehet a papír. Passz, hívjam fel valakinek az anyukáját és kérdezzem meg a szavakat, de előtte hívjam fel Keremet, hogy adjon telefonszámokat. Mielőtt bármit is csinálok, eszembe jut Tariknak a szülinapi meghívója, azon van telefonszám. Felhívom, de nem tudják a szavakat. Greta visszahív és ad egy telefonszámot. Közben Kerem is hív, hogy hogy halad a dolog. Sehogy, de próbálkozom. Felhívom a számot, nem Tarik csoportjában van a fiú, nekik más szavak vannak. Greta visszahív és ad még két telefonszámot. Az egyiket nem veszik fel, kétszer próbálom. A másikat felveszi az apuka. Nagyon segítőkész, megkeresi a szavakat és lediktálja nekem, de kb csak a felét, azt mondja, ennyi van. Láttam hét elején a papírt, legalább kétszer ennyi volt. Persze mindez este, amikor már fürdeni meg feküdni kéne. Larát elküldöm aludni, Tarikkal leíratom ötször a szavakat, és sok sikert kívánok neki másnapra.

Múlthét szombat:
Meló. Keremnek váratlanul el kell utaznia, csak pénteken jön haza. Reggel korán indulunk, Greta elvisz minket karatéra, de előtte be kellett ugrani bankba meg gyógyszertárba. Azt is megmutatja, hogy hol van az uszodához a buszmegálló. Karate után busszal az usziba, persze a megállót eltévesztem, eggyel később szállunk le, gyalogolhatunk vissza. Kb két óra pancsolás meg a gyerekek részéről úszkálás, nekem ugye őrködnöm kell, aztán a nyűglődés, hogy de akkor is el kell indulni haza, mert éhesek, fáradtak. Az uszodai megállóból persze nincs busz vissza Elhambe. Várunk egy helyit, ami visszavisz a karatés megállóhoz, onnnan már van buszunk... Két óra múlva. Leülünk a megállóban, és nagyon igyekszem kitalálni valamit, hogy ne vegyék észre a két óra várakozást. Felajánlom, hogy keressünk egy helyet, ahol lehet valamit enni, mert én is éhes vagyok. Találunk egy arab gyorskajáldát. A gyerekeknek csirke falatkák sültkrumplival, nekem csirkeburger. Visszamegyünk a megállóba és leülünk enni, egyszercsak ott a buszunk, ami a menetrend szerint aznap nem jön. Gyorsan összekapkodunk mindent és felszállunk. Otthon a kicsik leülnek tévézni, és meg állhatok neki a mosás-vasalásnak meg a takarításnak, persze már délután van. Estére, mire Greta hazaér már olyan hulla vagyok, hogy nem bírok angolul beszélni, csak magyar szavak jutnak az eszembe. Úgy kívánunk jóéjt, hogy másnap délutánig nem találkozunk, mert végre nem kell felkelni reggel... :)

Múlthét vasárnap:
Délután egy órakor nyitom ki a csipáimat, nem csinálok semmit egész nap. :)

Kedd:
Greta megkért, hogy húzzam át a gyerekek ágyait, mert rég nem volt kimosva az ágynemű. Na persze, de azt nem mondta, hogy a tiszta ágyneműk a ház minden szegletében, a három szinten öt különböző szekrényben vannak szétszórva. Nem túlzok, az egész délelőttöm és kora délutánom arra ment rá, hogy rendet rakjak. Ugyanis hisztirohamot kaptam, hogy hogy a fenébe lehet ilyen rendszertelenül élni, hogy semminek nincs helye, mindig minden máshol van, mint előzőleg. Már azon gondolkoztam, hogy hazamegyek, mert megőrülök ebben a káoszban, de aztán inkább kipakoltam az összes szekrényt, amiben ágyneműket találtam, és szépen rendben, kiválogatva, kategorizálva mindennek megtaláltam a helyét és visszapakoltam őket, úgyhogy legközelebb már pillanatok alatt megvan az ágyáthúzás. "Bosszúból" a saját ágyamat is áthúztam, és bordó-törtfehér selyem ágyneműt raktam fel rá, amit az egyik szekrényben találtam, még a lepedő is selyem. Úgy gondoltam, a mai nap után ennyit megérdemlek... :) Mikor Greta hazajött, elmondtam neki, hogy mit csináltam, és megmutattam, hogy mi hol van. Nagyon hálás volt, azt mondta, pont erre van szükségük, hogy egy kicsit rendezettebbek, átláthatóbbak legyenek a dolgok a házban. Szerintem lassan fizetésemelést is kérhetnék... :D

Szerda:
Greta korán hazaér, és suli után elmegyünk együtt Folkestoneba vásárolni. Persze rohanás van, mert Tarik otthon kiveri a hisztit, hogy nem volt elég ideje tévézni, későn indulunk. Először ruhabolt, a gyerekek szeretnének valami menőt a pénteki sulidiszkóra, meg jelmezt kell venni halloweenra. Amíg ők válogatnak, meg próbálnak Gretával, én nézelődöm a boltban, és rájövök, hogy jó lenne néha csak a vásárlás öröméért venni valamit, akkor is, ha sosem fogom hordani. Olyan jó csizmákat, táskákat, kabátokat meg tűsarkú cipőket láttam... :) Ruhavásárlás után rohanás a kozmetikushoz, Gretának időpontja van, de késében vagyunk. A kicsik is be akarnak jönni, látni akarják, hogyan szedik ki Greta szemöldökét, hogy szép, formás legyen. Mire végzünk, minden bolt zárva, irány a Meki, éhen halunk. Részemről egy BigMac menü meg egy sajtburger, desszertnek epres McFreeze. Nem fogtam vissza magam, mert nagyon éhes voltam, pedig tudtam, hogy nem én fizetem a saját részem. Greta azt mondta, ne főzzek, majd eszünk együtt Folkestoneban, szóval nem is ebédeltem. De nem szólt egy szót se, folyton azt kérdezte, hogy nem kérek-e még valamit. Nagyon jót beszélgettünk kaja közben, olyan érzésem volt, mintha péntek este lenne, nem szerda. Hazafele a kocsiban gyorsan kikérdeztem tőlük a szavakat, mert már késő volt, otthon rögtön menni kellett aludni.

Csütörtök:
Megint egyedül vagyok velük éjjel is. Tarik délután kiveri a hisztit, hogy ő nem akarja leírni a szavakat, csak mondani, de ha meg le kell írnia, akkor legalább betűzzem neki. Mondtam, hogy szó sem lehet róla, mert annak semmi értelme, úgy nem fogja megtanulni. Kb egy órás visítozás meg hiszti meg üvöltözés meg veszekedés után azt mondtam, hogy engem nem érdekel, nem az én bajom, ha nem sikerül a tesztje, de ma már be ne merje kapcsolni a tévét, ha nem akar leckét csinálni, menjen aludni, mert hulla fáradt. Egyébként ezért nem szeretem ezt a rendszert, hogy suli után estig tévézés és utána állunk neki szenvedni a leckével, mert addigra teljesen elfáradnak.

Péntek:
Megint három gyerekem van délután, Lara barátnője nálunk is alszik a sulidiszkó után. Kb 10 percenként kérdezgetik, hogy mennyi idő van még az indulásig. Két órával a diszkó előtt már nem bírnak magukkal, elkezdenek készülődni, ami azt jelenti, hogy megmondják, milyen körmöt, meg sminket kérnek, én meg megcsinálom. :) A hajukat megoldják maguknak, meg felöltöznek, igazából jó kis csajos program, közben persze megy a pletyizés, hogy ki kit szeret meg kinek ki tetszik, meg ki kit puszilt meg meg ölelt meg, meg ilyenek... 9-10 évesek! Bár, ha belegondolok, én már oviban szerelmes voltam... :) Mikor eljött a várva várt idő, elindultunk a suliba, de olyan izgatottak voltak, hogy rohantak, én meg loholhattam utánuk. :D Persze így korán értünk oda, várni kellett egy kicsit. Greta megkért, hogy ha találkozom Catherine anyukájával, hívjam meg hozzánk, amíg a diszkó tart, ne kelljen ott ülnie a suliban. Nagyon hálás volt érte, leültünk az asztalhoz beszélgetni. Igazából én azt terveztem, hogy felmegyek a szobámba, hagyom a barátnőket, de Greta nagyon kedvesen és bíztatóan hívott, mikor csináltam a teámat, hogy üljek oda hozzájuk, úgyhogy maradtam. Többnyire csak hallgattam őket, kb kétszer fűztem hozzá egy-két mondatot a témához, de jó volt. Felnőtt csajos program... :) Aztán visszamentünk Jo-val a suliba a gyerekekért. Én igazából aznapra be is fejeztem volna a szolgálatot, de nem nagyon engedtek el, még este 9-kor neki kellett állnom mirelit pizzát sütni nekik, mert éhesek voltak, pedig ugye Greta is ott volt, elég későn szabadultam. Kerem éjjel megérkezett, még hallottam a hangját.

Szombat:
Szabadnap!!! :) Tarik azzal ébresztett reggel 9-kor, hogy hozott egy óriás tábla popcornos Milkát nekem, hogy Kerem küldi, ajándék. Így induljon minden szabad szombatom! :) Aztán ők elmentek Brightonba, az egész család, én meg élveztem a csendet és nyugalmat, órákig fürödtem, hajat mostam, filmeket néztem. Annyit azért megtettem, hogy a koszos ruhákat szétválogattam, és két adagot ki is mostam, mert rengeteg volt, ma mosom a másik két adagot. Nagyon későn értek haza este, én már feküdtem, mikor hallottam őket.

Jövőhéten a gyerekeknek nincs suli, de kedden elmennek rokonokhoz halloweenra és csak csütörtökön jönnek haza, a szerdám szabad, helyette viszont a szombatom melós megint, hogy meglegyen az öt nap, de nem baj, jó ez így. Egyébként elég változó, hogy hogy érzem magam, néha nagyon otthonosan, de néha még azért kicsit idegennek. Néha szeretem csinálni, néha viszont itthagynám az egészet, de aztán rájövök, hogy képtelen lennék rá, nagyon megszerettem őket, minden bosszúság ellenére. :)

Megbeszélés

Múlthét szerda reggel beszélgettem kicsit Keremmel, azt mondta, jó vagyok, csak ne stresszeljek annyira, ne legyek olyan görcsös, nyugodtan vegyem lazábbra a dolgokat, mert amik ők mondnak, hogy meg kell csinálni, meg hogy ekkorra és akkorra, az csak támpont, nem kell véresen komolyan venni. Ez volt az a pillanat, ami után tényleg kicsit el tudtam engedni magam. Amikor csak anyutól hallottam ezt, akkor nem jelentett megnyugvást, de így, hogy a munkaadóm mondja, hogy lazítsak, így más... :)
Péntekre Lara leszervezte magának, hogy a barátnőjénél alszik, Tarik pedig elment szülinapi buliba, tiszta volt a terep, Greta is itthon volt, meg Kerem is, úgyhogy le tudtunk ülni este megbeszélni a dolgokat. Már időszerű volt egy hónap után... :)
Először is megkérdezték, hogy van-e valami gondom, óhajom, sóhajom, most elmondhatok bármit. Hát el is mondtam, hogy a hétfői koszosruha mennyiségével elég nagy gondom van, főleg, ha szombaton is szabad vagyok, mert ők ugye nem mosnak. Én meg általában szerdára érem utol magam a melóval a hétfő miatt. Kértem, hogy ha lehet, akkor ezen valahogy változtassunk. Azt mondták, hogy igen, ez jogos, és akkor majd ők vasárnap azért megcsinálnak egy-két adag ruhát. A vasalást nem vállalják be, de mondtam, hogy az nem gáz, mert amíg hétfőn az első mosás-szárítás megy, addig meg tudom csinálni.
A másik gondom Keremmel meg a főzéssel volt, ugyanis néha önállósítja magát, és főz valamit, ami nem nagy baj, de valamelyik nap reggel kivett egy egész csirkét a mélyhűtőből, kiolvasztotta, aztán nem csinált vele semmit, én meg nem főztem, mert azt hittem, ő fog. Aztán másnap mondta, hogy csináljak valamit a csirkével, már tegnap kellett volna. De mire megcsináltam a vasalást és lementem, hogy kezdjek valamit a csirkével, addigra ő már berakta a sütőbe sülni. De ezt is megbeszéltük, elmondta, hogy elég komoly cukorbeteg, és általában azért csinál valami húsos kaját, hogy ő is tudjon mit enni, ugyanis nem ehet se tésztát, se krumplit, nagyjából semmit, csak húst. A csirkét meg ő akarta megcsinálni, már aznap, mikor kivette, csak aztán el volt foglalva és elfelejtette, én meg nem kérdeztem rá. De legközelebb majd én is rákérdezek, meg majd ő is mondja, hogy aznap akar főzni vagy nem.
Ezután ők mondták el, hogy hogy látják a dolgokat.
Először is azt mondták, hogy nagyon meg vannak velem elégedve. A házimunka (mosás, szárítás, vasalás, takarítás, főzés) kifogástalan, mindig minden rendben van, minden kész van, és szép és tiszta, és tényleg semmi nincs, amibe beleköthetnének. Nagyon tetszik nekik, hogy én ennyire rendezett vagyok, hogy mindenre felépítek egy rendszert, és az alapján csinálom a dolgokat, az egész napi rutin nagyon szisztematikus. Nagyon nagyra értékelik, hogy a szombatokat is bevállalom, ez nekik nagy segítség, mert Greta egész nap Brightonban van valami szakmai gyakorlaton, Kerem meg vagy nincs itthon, vagy elfoglalt, mint mindig. Eddig a két szombaton, amin szabad voltam, elvitték magukkal a gyerekeket is, azért nem volt gond. Egyébként nekem nincs gondom azzal, ha dolgoznom kell szombaton, viszont akkor vasárnap tényleg hülye leszek kikelni az ágyból, azért nekem is kell a pihenés. Viszont emiatt kicsit aggódnak is, hogy nem ismerkedem, nem mászkálok el sehova hétvégente, nehogy depis legyek a bezártságtól, de mondtam nekik, hogy ne aggódjanak, majd ha nagyon akarok, úgyis kimozdulok, vagy ismerkedem, de egyelőre örülök, ha tényleg meg se kell mozdulnom egész nap. Nekem az a kikapcsolódás, ha ágyban maradhatok, vagy filmet nézhetek, vagy ilyenek. Úgyis mindennap megyek sétálni Husszal, nem igénylek több kimozdulást.
Aztán jött a kritikus pontok megbeszélése, vagyis a reggeli felkelés és készülődés, a hazaérkezés utáni evés, és a leckeírás. De igazából a négy hét alatt, főleg az utolsó héten sikerült megtalálnom a megoldást a reggelekre is, meg a leckeírásra is. Reggel 10 perccel előbb keltem őket, mert soha nincsenek kész időben, és 5 percenként rájuk nézek, hogy mit csinálnak, miközben készítem nekik a reggelit, meg a csomagolt ebédet. Délután is sokkal rugalmasabb vagyok, mióta beszélgettem Keremmel, és így a leckeírás se kínszenvedés. Egyedül az bánt, hogy én mindig igyekszem valami finomat főzni nekik, de nem igazán vevők a kajáimra. A krumplipürét nem eszik, a túrógombócból egy veréb is nagyobbat csippent, mint amekkorát ők megkóstoltak, a rakott krumpliért se voltak annyira oda, a lencsefőzeléket utálták, a pizzámat csak Tarik szerette, a palacsintára azt mondták, hogy az nem normális kaja. Igyekszem keveset főzni, de így is mindig dobom ki a maradékot 3 nap után, amikor már én sem bírok belőle többet enni. A rakott zöldbabomat viszont imádták, meg a hortobágyit és a csirkepörit is, ma megpróbálkozom a paprikás krumplival, meg még fasirt van betervezve valamikorra, aztán ráállok azokra, amiket megesznek, nem próbálkozom mással.
Szóval így jól megbeszéltük a dolgokat, mindenki elégedetten ment lefeküdni.
Aztán hétfőn rájöttem, hogy nem biztos, hogy szeretem, ha ők mosnak vasárnap...
Felhozták az összes szennyestartót, és minden rendszer nélkül pakolták a ruhákat a gépekbe. Mikor hétfőn reggel nekiálltam a melónak, észrevettem, hogy egy adag ruha egész éjjel a mosógépben volt vizesen, egy adag egész éjjel a szárítóban gyűrődött, az én szennyesemhez hozzá se nyúltak, és volt egy-egy adag ruha mindkét szennyestartóban is, de hogy az tiszta, vagy koszos, azt senki nem tudta. Megszagolgattam a ruhákat, és az egyik adagról megállapítottam, hogy tiszta, aztán mikor a vasalás közepén jártam, rájöttem, hogy valószínűleg mégse voltak tiszták a ruhák, mert akkor nem lenne ilyen szaguk a vasalástól. Vissza az egész, gyorsan kiválogattam őket, amennyire tudtam, a tiszt ruhák közül, és mentek a mosógépbe. Aztán a biztonság kedvéért a másik adagot is kimostam. Szóval gyakorlatilag csak két adag ruháról tudtam, hogy milyen állapotban vannak, azokról, amik egész éjjel a gépekben voltak. De nem lehet egy szavam se, mert így is, mikor tegnap elindultam a gyerekekért, minden munka el volt végezve, a hétfői maradék, meg a keddi is. Ezért volt most időm írni, mert várom, hogy a szárító leálljon és kezdhessek vasalni.
Egyébként minden nap tök egyforma, azokkal nem akarok senkit untatni, csak akkor írok, ha történik valami, szóval ne aggódjatok, ha hallgatok! Egyébként a szemem másnapra rendbejött, tényleg használt az a lötty. :)

Túrógombóc és wii

Szóval, ott kell kezdenem, hogy múlthét. Kerem kedden hajnalban elutazott, amit rájöttem, hogy azért szeretek, mert így naponta csak egy adagot kell mosnom, és ha egyszer rendberakom a konyhát, akkor az úgy is marad. Viszont azért hiányzott is, megszoktam, hogy van itthon valaki, akkor is, ha fél napig nem találkozom vele a lakásban. :)
A csütörtök húzós volt, egyedül voltam itthon a gyerekekkel, Kerem Törökországban, Greta az egyetemen péntek estig. A reggellel nem volt gond, napközben csináltam a dolgaimat, de mikor hazahoztam a kicsiket, kezdődött a nyavalygás. Hogy ők nem akarnak leckét írni, ők inkább Spongyabobot néznek, kivételesen a tévében, és nem a videótárban. Mondtam, hogy oké, megnézhetik az epizódot, de utána egy hangot nem szeretnék hallani, mindegyik jön, és csinálja a leckéjét. Oké, persze megígérték. Általában nem kapnak leckét, csak spellinget (betűzés), de vannak itthon foglalkoztató füzetek, abból kell nekik feladatokat adni, Larának matekot, Tariknak angolt, meg a Toe by Toe című könyvből kell szépkiejtést-olvasást gyakorolni mindkettőnek. Mikor nagy nehezen leültek az asztalhoz, Tarik pillanatok alatt megcsinálta a feladatokat, mehetett játszani. Larának direkt könnyű feladatot adtam matekból, hogy gyorsan megcsinálja, csak szimmetrikusra kellett kiegészíteni az ábrákat. Na persze... Kb egy órát szenvedett felette, mert képtelen volt odakoncentrálni, állandóan hisztizett, hogy ő ezt meg tudja csinálni, már ezerszer csináltak ilyet a suliban, higgyem már el, és had mehessen ő is játszani. Mondtam, hogy elhiszem, hogy ha végre sikerül megcsinálnia. Odáig fajult a dolog, hogy lehülyézett, mert nem engedem játszani. Aztán persze megijedt attól, amit mondott, és kérte, hogy ne mondjam el Gretának. Végül nagy nehezen csak megoldotta a feladatot, és mehetett játszani.
Az este se úgy jött össze, ahogy én azt terveztem. Gondoltam, egy óra elég lesz kettejüknek, hogy megfürödjenek. Általában egyik nap az egyik fürdik, másik nap a másik, aznap Tarik volt a soros, de Lara másnapra hivatalos volt egy ottalvós szülinapi bulira, szóval neki is ajánlatos volt megfürdeni. Mindkettőt hagytam játszani egy negyed órát a kádban, de azt nem számoltam bele, hogy maga a mosdás és hajmosás is egyenkét 20-20 percet vesz igénybe, plusz még ugye míg megtelik a kád vízzel, meg amíg leengedem az előzőt... Szóval jól elhúztuk az időt, Larának hajat is kellett szárítani, meg még nem is vacsoráztak, úgyhogy végül fél 8 helyett fél 9-kor feküdtek le, ami komoly hatással lehet a másnap reggelre, ami, mint tudjuk, amúgy is mindig zűrös. Ráadásul Lara még órákig nem bírt elaludni, valószínűleg az izgalom miatt, a másnapi volt az első "nagylányos", ottalvós szülinapi buli, amire ment.
Reggel, legnagyobb meglepetésemre, mindketten hamar elkészültek, nem volt gond az indulással. Szegény Larának elég sok cucca volt, mivel a suliból rögtön a buliba ment. Iskolatáska, uzsonnatáska, hátizsák, amiben váltóruha van, tornazsák, amiben párna meg takaró, a kabátja, amit nem akart felvenni, és az ajándékos díszzacskó. Odafele én vittem a tornazsákot meg a kabátját, és délután, mikor mentem Tarikért, hazahoztam Lara iskolatáskáját, uzsitatyóját meg a kabátját. :) Aznap este megint megúsztam a 'movie night'-ot, mert Tarik egyedül volt, Greta pedig vele maradt este, így én feljöhettem. Örültem, mert szombaton megint dolgoznom kellett.
Szombat reggel Kerem elvitt minket kocsival Tarik karate edzésére, aztán mentek Gretával Brightonba. Hazafele Tarik egyik csoporttársának az apukája felajánlotta, hogy eldob minket a buszmegállóig, mert késésben voltunk, és óránként jár a busz. Kiderült, hogy a felmenői Romániából jöttek Angliába, és egyébként Lyminge-ben laknak, ami Elham után a következő falu Cheriton felé, ahol a karate van, úgyhogy felajánlotta, hogy legközelebb szívesen haza is hoz minket. Délután egy óra körül meghozták Larát, Greta azt, mondta, valószínűleg fáradt lesz, úgyhogy csak hagyjam tévézni, de teljesen fel volt pörögve, mesélte, hogy hajnali 4-kor feküdtek le. :) Ő és Tarik együttes erővel rávettek, hogy játszam velük a wiin. Nem értek ezekhez, de ez is egy videójátékféle, csak másmilyen a távirányító, nincs összekábelezve a tévével, és pl az autóversenynél ha kanyarodni akarsz, akkor nem gombot kell nyomni, vagy a joystickot mozgatni, hanem a távirányítót dönteni jobbra-balra. Persze mondanom se kell, marha béna voltam, először valami kalandozós-harcolós cuccal játszottunk, aztán meg autóversenyzőset, én folyton meghaltam, meg leestem, meg kisodródtam, meg minden hibát kismilliószor elkövettem, amit csak lehetett. De jól szórakoztam, halálra röhögtem magam a saját bénaságomon, Lara kicsúfolt, Tarik pedig folyton belenyúlt a távirányítómba, hogy segítsen, de csak rontott a helyzeten... :D Mikor megunták, mert már órák óta kínoztak, Lara lehozott egy ugrókötelet, onnantól kezdve felváltva pörgettük ketten, a harmadik meg ugrált, versikét mondogatva. Én ezt is untam, de annak örültem, hogy ők jól szórakoznak, mozognak egy kicsit, és végre abbahagyták a videójátékozást. Szóval rendületlenül pörgettem a kötelet, amíg haza nem jöttek Gretáék (Kerem is) este 6-7 óra fele. Onnantól kezdve ők pörgették a kötelet... :D
Vasárnap 10-kor felkeltem, beszéltem anyuékkal, de aztán feküdtem is vissza, nem éreztem magam jól, fájt a fejem, meg éreztem, hogy a torkomban is alakul egy jó kis betegség. Viszont az egész napos pihenés az ágyban, meg alvás megtette a hatását, hétfőre jobban éreztem magam, bár még mindig nem 100%.
Hétfőn elfelejtettem, hogy Tariknak fociedzése van délután, nem vitte be reggel a cuccát, de mikor mentem Laráért, akkor elvittem neki. Persze karatéra nem akart menni este, de ezt már megszoktuk hétfőnként. Leadtam a bevásárlólistát, és csodák csodájára keddre lett is MINDEN, amit kértem. Sajna, tanulva a tapasztalatokból, visszafogtam az igényeimet, és a túrót is csak reménykedve írtam fel a listára, de hoztak. Na nem fél kilót, ahogy a túrógombóc receptje írná, csak 300 grammot, de még örültem is neki, legalább ha rossz, akkor nem kell olyan sokat kidobni.. Kitaláljátok? Rossz lett... Illetve nem kifejezetten rossz, csak nagyon lágy, a 8 gombócnak a fele maradt egyben, a többi darabokra hullott még a főzés alatt, de én hősiesen kiszedegettem az összes darabkát a vízből, és azokat is beleforgattam a zsemlemorzsába, nekem úgy is jó, még jobb is, mert imádom a pirított morzsát, és így több van rajta. :) De azért asszem a jövőben a túrógombóc készítést meghagyom anyunak, ebben ő a nagy mágus.. :) Ja, és persze senki nem evett belőle, csak én. De ma cseles leszek, és nem kérdezem meg, mit kérnek, csak eléjük rakom.
Egyébként tegnap reggel beszélgettem egy kicsit Keremmel, az jót tett, délután már sokkal könnyebb volt megíratni velük a leckét, aztán megint rávettek hogy játszam velük a wiin. Fagylaltokkal, meg tortillákkal kellett harcolni, meg feltakarítani a csilit a földről, meg ilyenek. Persze Tarikot teljesen lekötötte, engem meg teljesen lefárasztott. Örültem, mikor végre ágyba kerültem.
Ma egyébként megint nincs minden rendben, tegnap, ahogy sétáltunk Hussal, valami belerepült a bal szemembe, és azóta állandóan fáj, meg nyomást érzek benne. Kaptam Gretától szemmosó folyadékot, azt mondta, mossal vele gyakran, és ha holnap estére se javul, akkor elmegyünk orvoshoz. Látni teljesen jól látok, csak nyom és fáj. :( Holnapra kiderül...

Ne aggódjatok, nem haltam meg, csak rengeteg dolgom van hétközben, tegnap is dolgoztam megint, ma meg nem érzem magam 100%-osan, asszem beteg leszek, szinte egész nap aludtam. Remélem, jövőhéten összeszedem magam, és akkor majd írok sokat! Bocsi!

Kezdődik egy újabb hét...

A mai "mi van itthon" recept:

Tegyél fel főni tarhonyát. Közben egy serpenyőben pirítsd össze egy kis olajon a tegnapi mexikói vacsiból megmaradt piros és zöld kaliforniai paprikát, paradicsomot, főtt tojást, persze mindet falatnyira vágva, meg a pénteki hortobágyiból megmaradt főtt darálthúst, ízesítsd egy kis vegetával, aztán keverd hozzá a megfőtt tarhonyát. Teljes értékű vacsora. :)

Egyébként rájöttem, hogy nem szeretem a hétfőket. Illetve nem is magával a nappal van bajom, hanem a meló mennyiségével. Ugyanis itt a szabad hétvége azt jelenti, hogy ugyan nem várják el tőlem, hogy bármit is csináljak, de ők se csinálnak semmit, mint pl takarítás, vagy mosás-vasalás, csak kaját főznek (de a mosogatás már nem fér bele), így gyakorlatilag nekem lesz nagyobb szívás hétfőn, ha tényleg pihenőre veszem a dolgot hétvégén. A mosó- és szárítógép reggel óta megy folyamatosan, én meg nem győzöm a vasalást, és hát ugye más dolgom is van ezeken kívül... Viszont Eszter látogatásának köszönhetően rájöttem, hogy a gőzölős vasaló mégse akkora hülyeség, mint amilyennek hittem. Eddig ugyanis szinte egyáltalán nem használtam a gőz funkciót, mert anélkül is ki tudtam vasalni a ruhákat, ugyanolyan szépen. A különbség az időben van, meg a befektetett energiában. Az elmúlt három hétben egy film alatt (értsd: közben dvd-t nézek) csak egy adag ruhát tudtam kivasalni, és gyanús volt, hogy előbb-utóbb ínhüvely-gyulladást kapok. Ma viszont, a folyamatos gőzhasználattal egy film alatt két adag ruhát sikerült megcsinálnom, és még a kezem se fájdult meg. Egyébként a mai nap nem is volt annyira gáz, úgy tűnik, bejött a kicsiknél a 10 perccel korábbi ébresztés, mert ma mindenki kényelmesen meg tudott reggelizni, és még egy kicsit tévézni is tudtak suli előtt, ráadásul, legnagyobb ámulatomra, Lara ért le előbb reggelizni. Egyedül a délutáni leckeírás volt ma húzós, mindketten nyavalyogtak, még többet, mint általában. Utána viszont, amíg Tarik játszott, mi jól elvoltunk Larával, ő az én körmeimen tesztelte le a körömlakkjait, hogy eldöntse, melyikkel szeretné, hogy kilakkozzam a körmét. Az eredmény: Lara körmei pirosak, rajtuk ezüst csillámokkal, a gyűrűsujjain pedig csillám az alap, rajta piros virággal, nekem meg mind a tíz ujjamon más színű a köröm... :D