A mai "Mi van itthon?" recept:

Piríts kevés olajon egy bögre rizst egy-két percig, sózd meg, majd öntsd fel 2 bögre vízzel, és adj hozzá 2-3 teáskanál Wok fűszerkeveréket. Amikor félig megfőtt, add hozzá az előzőleg apróra vágott 2 db kaliforniai paprikát (szebb lesz, ha különböző színűek ;) ) és 8-10 szelet sonkát szintén apróra vágva, majd hagyd tovább főni. Egy tálban keverj össze 5-6 evőkanál natúr joghurtot 2 evőkanál sajtkrémmel és 2 teáskanál fokhagymás majonézzel. Amikor a rizs megfőtt, add hozzá a krémet, és jól keverd el. Én az enyém tetejére reszelt sajtot is szórtam, nagyon finom! :)

A múlt hétről egyébként csak annyit, hogy hétfőn megpróbáltunk Keremmel bankszámlát nyitni nekem, de az első banknál közölték, hogy lehetetlen, a másiknál pedig havi 3000 forintot kellett volna fizetnem, ráadásul elég magasak voltak a tranzakciós díjak, szóval inkább hagytam az egészet, majd hazaviszem máshogy a pénzem.
Pénteken elmentünk a játszótérre suli után, mert Tarik egész héten könyörgött, találkoztunk is ott az egyik osztálytársával meg az ő fiú(!) au-pairjével, de aztán haza kellett menni, mert Tarik behúzott egyet Lara barátnőjének a hasába (- Lara áthívta aznap délutánra - ), aki persze elkezdett sírni, szóval jobbnak láttam, ha szépen hazamegyünk.
Szombaton szerencsére nem dolgoztam, és enyém volt a lakás egész nap. Fel se öltöztem, csak filmeket néztem, meg a csütörtöki pizza maradékát ettem egész nap - gondolhatjátok, mennyi maradt, ha reggelire, ebédre, meg vacsorára is jutott belőle... :)
Tegnap, nem tudom, miért, de jó kedvem volt, pedig hétfőn sosem szokott, és úgy döntöttem, hogy csakazértis megcsinálom az összes vasalást, akkor is, ha öt adagot mostam. Végül csak négyet sikerült kivasalnom, de ez lényegesen jobb, mint az eddigiek. Ennek a nagy buzgalomnak viszont az lett a következménye, hogy a kaját későn álltam neki csinálni, ezért azt akartam, hogy minél gyorsabban kész legyen, és ezáltal természetesen sikerült kicsit odaégetnem a csirkét is meg a krumplit is, de csodával határos módon a gyerekek egy szót nem szóltak, megették. Ilyenkor szeretem őket! :) Jah, a nagy sietségben Laráért 10 perc késéssel indultam el, rohantam a suliba, azt hittem, ott köpöm ki a tüdőm, nagyon nem vagyok edzésben. Már zárták be a suli kaput, mikor odaértem, be se mentem az udvarba, csak integettem neki, hogy jöjjön, de nem ő volt a legutolsó. Tariknak fociedzése volt, érte vissza kellett mennünk egy órával később.
A mai nap egyébként tök jó volt az átlaghoz képest, délután 5 órakor - kb a nyolcvankettedik Spongyabob és Johnny Test epizód után - egy szó nélkül jöttek az asztalhoz leckét írni, mikor hívtam őket és közben sem nyavalyogtak.. Nem tudom, mi történt velük, lehet, hogy betegek... :D

Vissza a mókuskerékbe...

De legalább ismét van időm minden házimunkára... Hurrá.
Kerem hétfőn megint elutazott, pár napra. Este Gretával meg a gyerkőcökkel átmentünk Lymingebe tűzijátékot nézni. Valami nemzeti ünnep volt, azt ünnepelték, ha jól értettem, hogy nemtom hány évvel ezelőtt valakik fel akarták robbantani a parlamentet, de nem sikerült nekik. Akkora hűhót csapnak belőle, tábortűz is volt, meg kaja-pia vásár a téren, a gyerekeknek csillagszórókat osztogattak, meg lehetett venni mindenféle értelmesebbnél értelmesebb világítós, forgós, villogós, villogva forgós és forogva világítós kütyüket, persze ilyenkor mindent a gyerekekért, Lara és Tarik is kapot egy-egy villanykörtét, amiben diszkógömb volt, színesen világít és forog, miközben borzalmasan zúg... Meg rögtön kaptak innivalót is, amit persze nem ittak meg, és nekem kellett szorongatnom egész idő alatt a fagyos, kesztyű nélküli kezemmel, miközben ők a játszótéren szórakoztak. Forralt bort természetesen nem lehetett kapni, se semmilyen meleg kaját. Ilyenkor nagyon tudnak hiányozni az otthoni vásárok... A tűzijáték szép volt, de sose néztem ilyen közelről élőben, nem is bírta a szemem, egy pillanat alatt elkezdett folyni a könnyem, olyan fényes volt, a kezem pedig begörcsölt, ahogy szorítottam a fülemre, hogy tompítsam a robbanások hangját. Vagy negyed óráig tartott, zenei aláfestéssel, de azért még mindig messze elmarad augusztus 20-tól... :)
Csütörtök reggel Tarikot úszócuccal, és autósüléssel indítottam suliba, mostantól minden héten jár úszni a sulival. Greta itthon volt, nem kellett mennie az egyetemre. Délután, mielőtt mentem a kicsikért kitalálta, hogy amíg ő elviszi Tarikot karatéra este, addig én mehetnék Larával uszodába. Marhára örültem neki, de nyilván nem szólok semmit, csak teszem, amit kérnek. A bevásárlás már kb egy hete időszerű lett volna, de nem ám, hogy Greta elmenne és gyorsan elintézné, amíg Tarik karatén, mi meg usziban vagyunk.. Miért is tenné, mikor ott volt rá az egész nap, és ő kb ki se kelt az ágyból, az nem számít, hogy én már nem tudok kaját adni a gyerekeknek. Nem, a vásárlást elintézzük este, Tarik 7-kor végez, értünk fél 8-ra értek oda, amikor a gyerekek általában már mennek az ágyba, de nem számít, irány a Tesco. Természetesen ha az ember a gyerekeivel vásárol, akkor minden második terméknél kitör a nyavalygás, hogy de ezt is meg azt is akarom. Mondanom se kell, fél 10-kor indultunk el haza, és akkor még Greta megígérte nekik, hogy otthon kapnak tojást meg pirítóst enni. Én segítettem kipakolni, aztán visszavonulót fújtam, mert legalább nekem fel kell tudnom kelni reggel, hogy elinduljon a nap...
Pénteken mindeki a saját ruhájában mehetett suliba, nem kellett egyenruha, de cserébe vinni kellett valami kis ajándékot, amit majd szépen becsomagolva meg lehet venni a szülőknek karácsonyra. Délután Lara átment a barátnőjéhez, Tarik pedig Gretával együtt az egyik barátjához, szóval volt egy pár szabad órám. Valamiért egész nap iszonyat fáradt voltam, pedig kivételesen nagyon jól aludtam éjjel. Mikor este hazajöttek, kaptam egy óra szünetet, aztán kezdődött az ügyelet megint, mert Greta elment moziba, Kerem pedig még nem jött haza, és ugye a péntek az 'movie night', vagyis 11-kor kell csak lefeküdniük. Olyan fél 10 körül Kerem végülis hazaért, de ez engem nem mentett fel, mert felvonult a hálóba gépezni. Mikor 11-kor próbáltam révenni őket, hogy most már menjenek aludni, mert másnap kelni kell, Tariknak karate van reggel, akkor Kerem rámszólt, hogy hagyjam, majd ő elintézi. Onnantól kezdve nem is foglalkoztam tovább a dologgal, feljöttem aludni, de átkoztam mindent, hogy folyton én szívok reggelente azzal, hogy kirángassam őket az ágyból, de a szülők se segítenek azzal, hogy lefektetik őket időben. A héten rájöttem, hogy kitől tanulta Lara, hogy a "Jó reggelt, ideje felkelni!" felszólítás után húzza a fejére a takarót és aludjon tovább. Greta ugyanezt csinálja, miután a telefonja ébresztőt fúj. És akkor csodálkozik, hogy elkésik mindenhonnan. Lara a héten matekból képtelen volt megcsinálni az órás, időszámításos feladatot, fogalma nem volt, hogy a lerajzolt órák mennyit mutatnak, és azt hogy kell átírni digitális formátumba. Nem voltam meglepődve, már írtam, hogy egy darab óra nem található az egész házban, honnan is tudhatná. Na de vissza a történethez.
Szombat reggel felkeltem korán, hogy fel tudjam őket kelteni, és mindennel elkészüljek. Reggel kezdődött a nyavalygás, hogy ugye nem busszal kell menni, meg, hogy Lara utálja az egészet, nem maradhatna-e itthon. Mondtam, hogy fogalmam sincs, de a szüleik úgy alszanak, mint akiket fejbe vágtak, én nem fogom őket felkelteni, hogy megkérdezzem, maradunk annál, hogy megyünk mindhárman busszal, aztán jövünk haza. Lementem, hogy csináljak nekik szendvicset, meg elrakjak valami kis nasit, mert akárhányszor kimozdulunk, mindig éhen akarnak halni. Közben Lara megkérdezte Gretát, hogy ő nem maradhat-e itthon, Greta azt mondta, hogy nem, de cserébe karate után elmehetünk úszni. Remek. Rohanok föl, hogy összeszedjem nekik meg magamnak az úszócuccot. Minden megvan, mostmár csak rá kell vennem őket, hogy, öltözzenek föl és reggelizzenek meg, Lara a tévé előtt, Tarik az ágyban, szerencsére Greta azt mondta, hogy elvisz minket oda kocsival. Mikor a reggelit raktam ki az asztalra, Tarik lejött halál nyugodtan, alsógatyában, és nem velem, hanem Larával közölte, hogy nem megy ma karatére, úgyhogy az úszás is elmarad. Ekkora már totál ideg voltam a kapkodástól, és mikor ezt meghallottam, le kellett ülnöm, a székre, hogy ne kezdjek el rögtön hisztizni. Gyűlölöm, amikor valaki nem tudja eldönteni, hogy mi legyen, és minden percben változik az egész napi terv!! Felmentem, hogy megkérdezzem Gretát, hogy akkor most mégis mi a fene van, mert ma reggel fél órán belül már a harmadik verziót hallom. Azt mondta, nem kell menni sehova, mert Tarik nagyon fáradt, és nem akar karatéra menni. Talán mondjuk le kellett volna feküdni időben előző este. Mellesleg megjegyezném, hogy egyáltalán nem tűnt fáradtnak, gondolom csak előadta az anyjának a hattyú halálát, hogy itthon maradhasson tévét bámulni. Soha nem iszom kávét, de ezek után csináltam magamnak egy jó erőset és nem álltam fel az asztaltól, amíg meg nem ittam. Szóval maradtunk itthon. Ez olyan szempontból jó volt, hogy volt időm minden házimunkára, de megint nem mozdultunk ki, arra se tudtam rávenni őket, hogy felöltözzenek. Persze egész nap a szokásos program ment, videójáték meg tévé. Miután egész nap kérdezgettem őket, hogy mikor akarják megcsinálni a leckét, mert ma neki kell állni, és ők mindig azt mondták, hogy később, délután 4 órakor kikapcsoltam a tévét, eldugtam a távirányítókat, és közöltem, hogy na akkor most van leckeírás, és nincs több tévé meg x-box meg wii este 7 óráig. Lara egész jól tűrte, vele amúgy se szokott gond lenni, de Tarik egy órán keresztül sírt meg nyavalygott az első öt matek feladata fölött (aztán összeszedte magát és 10 perc alatt megcsinálta a maradék ötöt). Kidolgoztam egy tökéletes módszert ilyen esetekre: le kell szarni. Ha azt látja, hogy rohadtul nem érdekel a nyavalygása, és a feladatot meg kell csinálnia, előbb-utóbb kész lesz, akkor is, ha 20 perc helyett két órát vesz igénybe. Mondjatok kőszívűnek, vagy őrmesternek, vállalom, de engem nem fog ellágyítani a sírásával, eléggé ki van nyalva a segge, nem kell, hogy még én is körül ugráljam. Utána Twistereztünk, meg elővettek valami jegesmedvés játékot is, miközben zenét hallgattunk, akkorra már sikerült lenyugodnom, de a reggeli töketlenkedés az egész napomra rányomta a bélyegét. Vacsira hamburgert csináltam nekik, aztán újra bekapcsolhatták a tévét. Kerem és Greta fél 10 körül értek haza, addigra én már leraktam a kicsiket, de mivel nem voltak álmosak, mondtam, hogy olvashatnak még, vagy beszélgessenek. Mikor a szülők megjöttek, Kerem megkérdezte, hogy nem akarnak-e inkább tévét nézni, ahelyett, hogy ágyban vannak, gondolom kitaláljátok, mi volt a reakció... Én meg úgy gondoltam, nekem ennyi elég aznapra, lefeküdtem, és ma délig fel se keltem, egyhuzamban aludtam 14 órát. Lehet, hogy elfáradtam...??

Iskolaszünet

...amit, rájöttem, hogy nem szeretek. Nem az a gond, hogy a gyerekekkel kell lenni, hanem hogy másra nincs időm. A vasalnivaló egész hétvégén gyűlt, de nem tudtam még csak hozzálátni se egész hétfőn és kedden. Na nem mintha a kicsik annyira igényelték volna a jelenlétemet... Elég nagy választék áll a rendelkezésükre mindenféle értelmesebbnél értelmesebb játékokból az iPodjukon, a wiin, az x-boxon, a laptopon, és ha megunták, akkor is ott van még a smart tv a videótárral meg a netes kapcsolattal... Értelmes dolgot nem nagyon tudnak csinálni, hétfőn egész nap a Sims2-re voltak ráállva, ahelyett, hogy a saját életüket élnék. Pedig próbálkoztam én mindennel.
Kérdezgettem, hogy nem akarnak-e játszani valamit közösen, vagy kézműveskedni (kb az egész vasárnapomat azzal töltöttem, hogy kiméregettem meg kivagdostam a formákat három darab halloweeni papír sütőtök elkészítéséhez, hogy nekik már csak össze kelljen ragasztgatni), hívtam őket, próbáltam, hogy én leülök és elkezdem csinálni, hátha kedvet kapnak, de minden hiába. Még a felöltözésből is akkora hisztit csináltak, hogy lemondtam arról, hogy együtt elvigyük Hust sétálni, így szegény egész héten csak a kertbe mehetett ki. Annyit sikerült elérnem hétfőn, Greta külön kérésére, hogy az összes leckéjüket megcsinálták (illetve csak Lara, merthogy Tarik a suliban felejtette, és az ugye zárva van ilyenkor, szóval vele lesz még egy szép köröm holnap, de neki is találtam feladatot, amit csinálhat), de persze ezt is nyávogás meg sírás meg hiszti meg ordítozás mellett. Este elmentünk együtt Hawkinge-ba a dokihoz, mert Tariknak a talpával volt valami, meg Gretának is volt időpontja. Kiderült, hogy már egy éve próbálkoznak újabb babával, de nem jön össze, ezért most valami vérvizsgálatot csinálnak náluk, hogy minden rendben van-e. Lara és Tarik persze teljesen be voltak zsongva, hazafele végig azon vitatkoztak, hogy fiú vagy lány testvért akarnak-e.
Úgy volt, hogy kedden Keremnek megint el kell utaznia, de elhalasztotta, hogy a családjával lehessen. Ez annyiban változtatott a programon, hogy meghosszabbították a rokonoknál tartózkodást, csak pénteken jöttek haza. Így a csütörtököm is szabad volt, de ez azt jelenti, hogy jövőhét szombaton is meló van, hogy ledolgozzam a plusz szabadnapom. Ami persze nem igazán volt szabad, ugyanis végre volt időm az összes elmaradt házimunkát megcsinálni, kezdve az iszonyatos mennyiségű vasalni valóval, a heti mosatlan edényeken keresztül az egész ház kitakarításáig... Szóval az két szabadnap igazából egy volt, a másikon reggeltől estig meg se álltam, de csütörtök estére az egész házban rend és tisztaság volt, minden csillogott villogott, és minden a helyén volt. Ennek örömére péntek reggel három nagy pisitócsát találtam a nappaliban, Hus jóvoltából... Soha nem csinált ilyet, mikor a család hazajött, Greta nagyon aggódva mondta, hogy biztos valami baja van a kutyának. Kerem nem mondott semmit, de a reménykedő arckifejezéséből tudtam, mire gondol... Utálja Hust, nem tudom, mondtam-e, de három heti plusz fizetést ajánlott, ha diszkréten kinyírom... :D
Pénteken egész este meg fél éjjel egyedül voltam a gyerekekkel, de nem bántam, örültem, hogy Greta meg Kerem kettesben kimozdulnak, bementek Folkestoneba moziba, meg csavarogni. Nem is jöttek haza, csak éjfél tájban. Onnan tudom, hogy movie night volt, vagyis a kicsik este 11-ig tévézhettek. Tarik persze elaludt a kanapén, és csak félig tudtam magához téríteni, szóval félig cipeltem, félig vonszoltam fel a lépcsőn 11-kor, hogy a saját ágyában aludjon. Szerencsére annyira magához tért, hogy a létrán már fel tudott mászni az emeletes ágyára, de amin letette a fejét, már rögtön horkolt... :)
Szombatra az volt a terv, hogy Kerem eldob minket Tarik karate edzésére, aztán beviszem a gyerkőcöket Folkestoneba, Larának fodrászhoz kellett volna mennie, meg mozit terveztünk délutánra, aztán busszal haza, de ebből semmi nem lett, mert Tarik nem akart karatéra menni, így az egész napot itthon töltöttük. Persze megint tévé meg wii egész nap, pedig próbálkoztam, kétféle halloweeni édességet is meg kellett volna csinálnunk együtt, de nem érdekelte őket a dolog, úgyhogy megcsináltam én. :( Ebédre rántott csirkét kaptak kukoricás rizzsel, legalább addig nem a tévé előtt döglöttek. Délután 5 órakor viszont azt mondtam, hogy ennyi volt mára a tévéből, most legalább két órán keresztül nem kapcsolhatnak be semmilyen elektronikus kütyüt. Elővettem nekik feladatokat, hogy tanuljanak is valamit azért a szünetben, meghát Greta is mondta, hogy kéne velük csináltatni. Aztán kihasználtam, hogy az asztalnál ülnek, és elővettem nekik a foszforeszkálós vasalható gyöngyöket, na azzal végre elvoltak, észre se vették, hogy eltelt a két óra, és már nincs tévé-tilalom. Utána vacsi, aztán hazajöttek a szülők, úgyhogy az én melóm erre a hétre véget is ért. Le is feküdtem este 9 órakor, hogy ma hajnali 11-kor arra keljek, hogy jégvihar döngeti az ablakom. Jó dolog a tetőtérben lakni.... :)